KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/május
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lillian Gish
MAGYAR FILM
• Báron György: Auschwitz működik Beszélgetés Jeles Andrással
• Balassa Péter: Jeles napok Egy kiállítás lapjai
• Gelencsér Gábor: Kép nélküli film Jeles András
• Forgách András: A megszólalás előtt Jeles András
• Kovács András Bálint: J. A. három mondata Jeles András

• Székely Gabriella: Semmi sem végződik jól Beszélgetés Otar Joszelianival
• Hirsch Tibor: Lőj a gyertyatartóra!
• Turcsányi Sándor: Egy crô-magnoni Párizsban Leos Carax filmjeiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hol vannak a tulipánok? Berlin
KÖNYV
• Ardai Zoltán: A sehonnaiak Őrségváltás
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Oh, Boy!* A Michael Jackson-mítosz
• Kozma György: Yoko Ono tüzet kér Videó-performence-ek a Galéria 56-ban
• Antal István: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
• Huhtamo Erkki: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Veszett Kutya és Glória
• Sneé Péter: Játékszerek
• Hegyi Gyula: Fehér sivatag
• Turcsányi Sándor: Abszolút kezdők
• Turcsányi Sándor: Kampókéz
• Barotányi Zoltán: Kőbunkó
• Tamás Amaryllis: Egy meg egy az három

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Nap birodalma

Nóvé Béla

Mint azt a monstre háborús revüfilm hangzatos címe is elárulja, Spielberg empire imperalizmusa, megalomán mítoszokban tobzódó, falánk fantáziátlansága újabb prédára talált: ezúttal Japán s a Távol-Kelet egzotikussá stilizált második világháborús tömegkatasztrófájában. Ámulni legfeljebb azon lehet, hogy Hollywood felkent apostoli császára csak ily későn vetett szemet a felkelő nap országára, s hogy a hosszú évek óta tartó világkonjunktúra mindeddig elkerülte látnoki tekintetét. Bár, ha jobban megfontoljuk, ez sem oly nagy talány, s akárcsak a spielbergi misztériumgyár minden más produktuma, többnyire ridegen racionális okokra vezethető vissza. Spielberg láthatóan megirigyelte Bertolucci Az utolsó császárának buján burjánzó babérjait, másfelől nyilván időre volt szüksége ahhoz, hogy a maga távol-keleti expanziójához kellő ürügyet – pardon: teológiai érvet találjon. A médium: Jamie avagy Jim, egy sanghaji brit textilgyáros tizenéves fia, aki a kínai japán invázió során szüleitől elsodródva hányódik a sok ezernyi különféle rongyokba és egyenruhákba bújtatott „sárga” statisztéria között, mígnem az angolszász birodalmi elit más, jobb sorsra érdemes tagjaival együtt egy zordon internálótáborba kerül. Itt azután néhány jópofa jenki kalandor nevelése alatt valódi amerikai vagány válik belőle, aki szemfülességével még fanatikus fogva tartói kegyeit is kivívja, s ily módon az egymással viaskodó világhatalmak és civilizációk között afféle köztes és semleges státuszra tesz szert. (A jó Jim azóta bizonyára valamelyik japán-amerikai mamutkonzorcium vezérigazgatójaként folytatja áldásos működését.)

A könnyfakasztó és gyomorpróbáló banalitások láttán a nézőnek az a balsejtése támad, hogy hátha Spielberg nem is csak afféle cinikus mágus, minden hájjal megkent mutatványos, de csakugyan komolyan veszi magát, és ami talán ennél is baljósabb: komolyan veszi őt a világ is, amely önámításainak méltó prófétáját tisztelheti benne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/12 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5539