KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/május
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lillian Gish
MAGYAR FILM
• Báron György: Auschwitz működik Beszélgetés Jeles Andrással
• Balassa Péter: Jeles napok Egy kiállítás lapjai
• Gelencsér Gábor: Kép nélküli film Jeles András
• Forgách András: A megszólalás előtt Jeles András
• Kovács András Bálint: J. A. három mondata Jeles András

• Székely Gabriella: Semmi sem végződik jól Beszélgetés Otar Joszelianival
• Hirsch Tibor: Lőj a gyertyatartóra!
• Turcsányi Sándor: Egy crô-magnoni Párizsban Leos Carax filmjeiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hol vannak a tulipánok? Berlin
KÖNYV
• Ardai Zoltán: A sehonnaiak Őrségváltás
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Oh, Boy!* A Michael Jackson-mítosz
• Kozma György: Yoko Ono tüzet kér Videó-performence-ek a Galéria 56-ban
• Antal István: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
• Huhtamo Erkki: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Veszett Kutya és Glória
• Sneé Péter: Játékszerek
• Hegyi Gyula: Fehér sivatag
• Turcsányi Sándor: Abszolút kezdők
• Turcsányi Sándor: Kampókéz
• Barotányi Zoltán: Kőbunkó
• Tamás Amaryllis: Egy meg egy az három

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Groteszk vadászat

Ardai Zoltán

 

Vidéki panellakásában roggyant apóként éldegél az egykori erdész. Karácsonytájt beállít hozzá távoli barátja – valamiféle doktor –, aki nem csodálkozik, amint az izgatott házigazda sorra emelgeti ki a szekrényből az ott felhalmozott talpas fenyőfákat. Hegyi vadásztúra kezdődik a szobában. Az olykor benyomuló gondozónő józan berzenkedései hiábavalóak: az utolsó vadászat zajlik; az egyik öreg ma halálra játssza magát.

Finom ötletekből szövődő cseh komédiát látunk maguknak a fiatal szerzőknek az előadásában, amelyet a „kétszintes” utánzás – parodizált vének, parodizált kalandok – helyenként ellenállhatatlan humorának és a, mondhatni, komor tónusú melankóliának összecsengései tesznek figyelemkeltővé. A kicsiny és nem is nagyon súlyos darabnak azonban nem szolgált javára, hogy a nagyjátékfilmidő kedvéért megnyújtották, s önigazolásképpen egy formabontó keretjátékkal látták el. Ettől a Groteszk vadászat nem alakult burleszkké – filmrevett buffójáték maradt –, csak éppen kissé tolakodóvá vált. Fájdalom, a két mimus tízpercenként „mint önmaga” is megjelenik. Egy nyári kertben ülnek, locsognak és fesztelenkednek. Radikális hatásrontás.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/02 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6201