KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/május
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lillian Gish
MAGYAR FILM
• Báron György: Auschwitz működik Beszélgetés Jeles Andrással
• Balassa Péter: Jeles napok Egy kiállítás lapjai
• Gelencsér Gábor: Kép nélküli film Jeles András
• Forgách András: A megszólalás előtt Jeles András
• Kovács András Bálint: J. A. három mondata Jeles András

• Székely Gabriella: Semmi sem végződik jól Beszélgetés Otar Joszelianival
• Hirsch Tibor: Lőj a gyertyatartóra!
• Turcsányi Sándor: Egy crô-magnoni Párizsban Leos Carax filmjeiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hol vannak a tulipánok? Berlin
KÖNYV
• Ardai Zoltán: A sehonnaiak Őrségváltás
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Oh, Boy!* A Michael Jackson-mítosz
• Kozma György: Yoko Ono tüzet kér Videó-performence-ek a Galéria 56-ban
• Antal István: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
• Huhtamo Erkki: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Veszett Kutya és Glória
• Sneé Péter: Játékszerek
• Hegyi Gyula: Fehér sivatag
• Turcsányi Sándor: Abszolút kezdők
• Turcsányi Sándor: Kampókéz
• Barotányi Zoltán: Kőbunkó
• Tamás Amaryllis: Egy meg egy az három

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A férfiakalnd elmarad

Boros József

A női egyenjogúság témája olykor leszbikus túlzásokra ragadtatja a szerzőnőket: láthatólag elgyönyörködnek asszony- és leányhőseik makulátlan lelkében, intelligenciájában, bájos szépségében, a szavakból, mozdulatokból áradó finom felsőbbrendűségben, amely az egyenrangú nő sajátja. Mindezzel szemben áll az idétlen, önhitt, csöppet sem vonzó férfitest és -szellem, amely olyannyira nevetséges, hogy a világ végezetéig elegendő anyagot szolgáltathat a filmvígjátékot író, rendező hölgyek számára.

Marie Polednákova megsokszorozza az örök emberpárt, három feleség és három férj is bizonyíthatja utóbbiak sokrendbéli esendőségét az előbbiekkel szemben. A külön vakációra igyekvő családapák akciói a Férfiak póráz nélkül mintáját követik, de ezek nemcsak leleményben, hanem a családi-társadalmi háttér szatirikus felidézésében és a jellemábrázolás keserűségében is elmaradnak Mario Monicelli filmjétől. A kelet-európai jólét és a – rosszul elképzelt – értelmiségi-művészi munka unalmas kulisszái között ez nem meglepő. Szerencsére a férjek a rájuk tukmált gyerekhaddal együtt egy hegyi kunyhóba kerülnek, s itt Polednákova sem tőlük, sem önmagától nem tagad meg némi ötletességet az önellátó élet csetlés-botlásaiban.

A gyerekszereplők nemre való tekintet nélkül aranyosak, s ez így van jól, hiszen a nemi jelleg csak később vág rendet közöttük.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/01 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6232