KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/május
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lillian Gish
MAGYAR FILM
• Báron György: Auschwitz működik Beszélgetés Jeles Andrással
• Balassa Péter: Jeles napok Egy kiállítás lapjai
• Gelencsér Gábor: Kép nélküli film Jeles András
• Forgách András: A megszólalás előtt Jeles András
• Kovács András Bálint: J. A. három mondata Jeles András

• Székely Gabriella: Semmi sem végződik jól Beszélgetés Otar Joszelianival
• Hirsch Tibor: Lőj a gyertyatartóra!
• Turcsányi Sándor: Egy crô-magnoni Párizsban Leos Carax filmjeiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hol vannak a tulipánok? Berlin
KÖNYV
• Ardai Zoltán: A sehonnaiak Őrségváltás
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Oh, Boy!* A Michael Jackson-mítosz
• Kozma György: Yoko Ono tüzet kér Videó-performence-ek a Galéria 56-ban
• Antal István: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
• Huhtamo Erkki: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Veszett Kutya és Glória
• Sneé Péter: Játékszerek
• Hegyi Gyula: Fehér sivatag
• Turcsányi Sándor: Abszolút kezdők
• Turcsányi Sándor: Kampókéz
• Barotányi Zoltán: Kőbunkó
• Tamás Amaryllis: Egy meg egy az három

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Álmodozás

Kulcsár Mária

 

Egy lett kisváros gyerektársadalmának életét mutatja be Rihard Piksz, a rendező. Pontosabban a kitaláló. Ilyen gyerekközösség ugyanis nem létezik. Ezek a színtelen, íztelen kis lények olyan felnőtt ember fejében születhettek, aki sok ifjúsági regényt olvasott, de kevés élő kamaszgyereket látott. Mintha ingerszegény környezetből kikerült, hátrányos helyzetű gyerekek tengés-lengését figyelnénk, akik sem szeretni, sem gyűlölni, sem játszani nem tanultak meg. Nincs valós kapcsolatuk sem egymással, sem a felnőtt világgal, s az álmodozónak kikiáltott kisfiú fantáziája abban merül ki, hogy egy fényképnegatívra került ujjnyomot repülő csészealjnak néz.

A képet és gondolatainkat dúsító, színező háttér nem létezik. A lehető leglaposabb beállításban, legunalmasabb kameraállásból fényképezett mezők és megjegyezhetetlen lakásbelsők szolgálnak helyszínül epizódszereplők, figurák nélkül. Az ódon lettországi kisvárosból pedig – mely már-már felkeltené kíváncsiságunkat – egy buszpályaudvart ismerhetünk meg.

Az Álmodozás „ingerszegény” film, mely nézőjéből tökéletes közömbösséget vált ki.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/09 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6900