KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/május
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lillian Gish
MAGYAR FILM
• Báron György: Auschwitz működik Beszélgetés Jeles Andrással
• Balassa Péter: Jeles napok Egy kiállítás lapjai
• Gelencsér Gábor: Kép nélküli film Jeles András
• Forgách András: A megszólalás előtt Jeles András
• Kovács András Bálint: J. A. három mondata Jeles András

• Székely Gabriella: Semmi sem végződik jól Beszélgetés Otar Joszelianival
• Hirsch Tibor: Lőj a gyertyatartóra!
• Turcsányi Sándor: Egy crô-magnoni Párizsban Leos Carax filmjeiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hol vannak a tulipánok? Berlin
KÖNYV
• Ardai Zoltán: A sehonnaiak Őrségváltás
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Oh, Boy!* A Michael Jackson-mítosz
• Kozma György: Yoko Ono tüzet kér Videó-performence-ek a Galéria 56-ban
• Antal István: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
• Huhtamo Erkki: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Veszett Kutya és Glória
• Sneé Péter: Játékszerek
• Hegyi Gyula: Fehér sivatag
• Turcsányi Sándor: Abszolút kezdők
• Turcsányi Sándor: Kampókéz
• Barotányi Zoltán: Kőbunkó
• Tamás Amaryllis: Egy meg egy az három

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hölgyem, Isten áldja!

Schéry András

A cserbenhagyott nőt színész élettársa nemcsak cserben, de egy lakásban is hagyja, amelyet – gazember voltát hangsúlyozandó – kiad egy kollégájának. Éjnek évadján be is állít az új lakó. Szabályos vígjátéki alaphelyzet, ósdi avagy örökzöld, attól függően, ki hogyan értékeli a papa, illetve lassan már a nagypapa moziját, amely – ebből a filmből ítélve – korához képest bámulatosán jól tartja magát, épp csak elvétve kell egy kicsit lassítania az iramot.

Neil Simon forgatókönyvíró és Herbert Ross rendező ügyel arra, hogy a mozi csak annyira hasonlítson a mindennapi életre, amennyi a nézői beleéléshez elengedhetetlen: a helyzetek, a figurák, a párbeszédek (a bőven adagolt gyerekszáj-beköpésekkel) soha ne legyenek annyira életszagúak, hogy komolyan kelljen vennünk őket. A nevetést csak egy-egy jólesően könnyes-bús pillanat szakíthatja meg, amelynek sohasem szabad a néző eszébe juttatnia saját hétköznapjainak feltehetőleg kevésbé mulatságos és színes valóságát, így hát a két összezárt csődtömeg: a bogaras Off-Off-Broadway-i színész (a zseniálisan komédiázó Richard Dreyfuss) és a kiöregedett revütáncosnő meséje illő mennyiségű bonyodalom után happy enddel zárul, miután maximálisan teljesítette feladatát: két órányi maradéktalan kikapcsolódást nyújtott. A kellemes szórakozást pedig – nemcsak a papa illemkódexe szerint – illik megköszönni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/12 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7634