KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/május
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lillian Gish
MAGYAR FILM
• Báron György: Auschwitz működik Beszélgetés Jeles Andrással
• Balassa Péter: Jeles napok Egy kiállítás lapjai
• Gelencsér Gábor: Kép nélküli film Jeles András
• Forgách András: A megszólalás előtt Jeles András
• Kovács András Bálint: J. A. három mondata Jeles András

• Székely Gabriella: Semmi sem végződik jól Beszélgetés Otar Joszelianival
• Hirsch Tibor: Lőj a gyertyatartóra!
• Turcsányi Sándor: Egy crô-magnoni Párizsban Leos Carax filmjeiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hol vannak a tulipánok? Berlin
KÖNYV
• Ardai Zoltán: A sehonnaiak Őrségváltás
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Oh, Boy!* A Michael Jackson-mítosz
• Kozma György: Yoko Ono tüzet kér Videó-performence-ek a Galéria 56-ban
• Antal István: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
• Huhtamo Erkki: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Veszett Kutya és Glória
• Sneé Péter: Játékszerek
• Hegyi Gyula: Fehér sivatag
• Turcsányi Sándor: Abszolút kezdők
• Turcsányi Sándor: Kampókéz
• Barotányi Zoltán: Kőbunkó
• Tamás Amaryllis: Egy meg egy az három

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

A legyek ura

Karcsai Kulcsár István

 

Golding regényét Déry Tibor fordításában olvashatjuk magyarul. Több kiadást is megért. Meglehetősen keserű és illúziótlan történet vagy inkább példálózás arról, hogy a világ alapvető baja az emberi természetben gyökeredzik. Mert lám, mi történik azokkal a gyerekekkel, akik egy elképzelt, jövendőbeli háború után, a felnőttektől megszabadulva egy lakatlan trópusi szigetre vetődnek? Újrateremtődik minden rossz ösztön, gyilkos hordává válnak. Az 1963-ban készült filmváltozat hű a regény szelleméhez, alakjaihoz. Ami egyáltalán nem magától értetődő, sőt ennél a filmnél különösen nem volt az. Peter Brook, a nagy színházi rendező, aki mellesleg néhány kiváló, bár színházi alkotásai színvonalával bizonyára nem mérhető filmet is rendezett, három éven át küzdött a producerekkel, átírókkal, mecénásokkal, végül a gyerek-szereplőkkel. Valóságos legenda övezte a film elkészítésének kalandos történetét. Talán a kuriózumokkal teli forgatás híre túlságosan is felcsigázta a várakozást, mert az 1963-as cannes-i bemutatkozást meglehetősen hűvösen fogadta a nemzetközi filmsajtó. Később aztán megenyhültek. A gyerekek valóban kitűnőek; persze, olyan színészvezetőjük van, mint Peter Brook, aki többek között így nyilatkozott róluk: „Mindnyájan érzékenyek és logikusan gondolkodnak; tudni akarják, hogy mit csinálnak és miért.” Ez pedig még a felnőtt színészekről sem mondható el mindig.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/02 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8174