KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/május
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lillian Gish
MAGYAR FILM
• Báron György: Auschwitz működik Beszélgetés Jeles Andrással
• Balassa Péter: Jeles napok Egy kiállítás lapjai
• Gelencsér Gábor: Kép nélküli film Jeles András
• Forgách András: A megszólalás előtt Jeles András
• Kovács András Bálint: J. A. három mondata Jeles András

• Székely Gabriella: Semmi sem végződik jól Beszélgetés Otar Joszelianival
• Hirsch Tibor: Lőj a gyertyatartóra!
• Turcsányi Sándor: Egy crô-magnoni Párizsban Leos Carax filmjeiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hol vannak a tulipánok? Berlin
KÖNYV
• Ardai Zoltán: A sehonnaiak Őrségváltás
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Oh, Boy!* A Michael Jackson-mítosz
• Kozma György: Yoko Ono tüzet kér Videó-performence-ek a Galéria 56-ban
• Antal István: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
• Huhtamo Erkki: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Veszett Kutya és Glória
• Sneé Péter: Játékszerek
• Hegyi Gyula: Fehér sivatag
• Turcsányi Sándor: Abszolút kezdők
• Turcsányi Sándor: Kampókéz
• Barotányi Zoltán: Kőbunkó
• Tamás Amaryllis: Egy meg egy az három

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Álmatlanul

Kovács Marcell

Non ho sonno/Sleepless – olasz, 2001. Rendezte: Dario Argento. Szereplők: Max von Sydow, Stefano Dionisi, Chiara Caselli, Roberto Zibetti. Forgalmazó: Cinetel. 113 perc.

 

A halottnak hitt sorozatgyilkos újbóli felbukkanása hírére az egyik áldozat fia elszánt nyomozásba kezd. A múltbéli események mozaikdarabkáit rakosgató főhőshöz hasonlóan a rendező, Dario Argento is a régi időkbe tett képzeletbeli utazást, amikor az idétlen Az operaház fantomja fiaskója után hajdani nagy sikereinek alkotóelemeiből rakta össze ezt a minden ízében ismerős, mégsem érdektelen giallo-nosztalgiát. A brutális olasz thriller műfajának mestere biztosra ment: a gyermekkori trauma motívumát a Mélyvörösből kölcsönözte, a gyilkos horroríró figurája a Tenebrae-ből, az idős nyomozótárs A kilencfarkú macskából származik… Régi alkotótársak is felbukkannak, a színész Gabriele Lavia és a zaklatott zenéért felelős Goblin zenekar is Argento legfényesebb alkotói korszakát idézik.

Az Álmatlanul azonban több mint a hetvenes években sikerrel alkalmazott fortélyok szimpla újrahasznosítása, a nyilvánvaló utalások és az Argentótól meglepő ironikus hangvétel személyes számvetést sugallnak. A valódi főszereplő természetesen ezúttal is a rendező védjegyének tekinthető szuggesztív gyilkosság-ábrázolás. Argento mániás érdeklődése az erőszakos halál iránt túlmutat a slasher filmek futószalag-vérontásán, zavarba ejtő empátiája és perverz aprólékossága révén képei mindig a halál leheletét közvetítik. Az Álmatlanult művészfilmnek nevezni gonosz tréfa lenne, de hogy Argento igazi filmművész, az vitathatatlan.

Extrák: A bárgyú és félrevezető borítókép, a komolytalan ismertetőszöveg, valamint az olasz hangsáv hiánya sem tudja elrontani az örömöt, amit a hazai DVD-forgalmazás által méltatlanul mellőzött rendező filmjének megjelenése okoz. És még egy negyedórás werkfilmet is kapunk hozzá.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/10 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9527