KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/június
KRÓNIKA
• N. N.: Brouhaha Movie Fesztivál, június 10–19.

• Kovács András Bálint: Minden idők... Aranypolgár
• Bikácsy Gergely: A csecsemő nagykorúsága Orson és Othello
• Király Jenő: Amerikai kéjcirkusz Összehasonlitó szexuálesztétika
• Gelencsér Gábor: Kameratöltőkolt Fiatal francia filmesek
• Molnár Gál Péter: Esti lázak Francia vígjátékok
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Az idő hírarca Mozgóképújság
• Sneé Péter: Pimasz tévé Beszélgetés a Pesty Fekete Doboz Kft. tulajdonosaival
ANIMÁCIÓ
• Kovásznai György: Candide, a rajzfilmhős Műhelynapló
KRITIKA
• Békés Pál: „És akkor... és akkor... és akkor...” Forster és a film
• Forgách András: Lapok egy filmből James Ivory: Howards End
• Kozma György: Miért Alaszkába? Arizonai álmodozók
• Ardai Zoltán: Loeb itt járt Tom Kalin: Ájulás
• Schubert Gusztáv: Vakvarjúcska Szabó Ildikó: Gyerekgyilkosságok
• Gelencsér Gábor: Nyomtalanul Tóth Eszter: Nyomkereső
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: The Wanderers
• Békés Pál: Facérok
• Turcsányi Sándor: Káin ébredése
• Békés Pál: Halhatatlan szerelem
• Fáber András: Életben maradtak
• Turcsányi Sándor: A kéz, amely a bölcsőt ringatja
• Barotányi Zoltán: Hiába futsz
• Sárközi Dezső: Fenegyerekek
• Tamás Amaryllis: Hanta-palinta

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

G-man filmek

Gengszterosztag

Felnőni a feladathoz

Sepsi László

Karcos zsarudráma vagy korhű bűnmozi helyett Ruben Fleischer a műfajparódiát és a retró-akciófilmet választotta.

Wes Anderson vagy az Apatow-istálló árnyékában Ruben Fleischer kétségkívül a Peter Pan-generáció filmeseinek másodvonalába szorult, hiába volt első egészestés munkája (Zombieland) egyértelmű anyagi és kritikai siker. A több tucat kisfilmet, reklámot és videóklipet jegyző direktor a tévés bérmunkák szamárlétráján kúszott fel a szélesvászonig, kisebb produkcióiban is vissza-visszatérve a felnőni képtelen huszonéveseket sújtó olyan drámai problémákhoz, mint egy randivacsorára szánt homárral kialakult bensőséges viszony (Lobster), a szakítás utáni sötét hetek lehetséges túlélési metódusai (The Hitman, Phonelog) vagy egy összeketchupozott sportcipőhöz kötődő megannyi nosztalgikus élmény (Courir: The Drop). Tisztes másodhegedűsként Fleischer legjobb pillanataiban groteszk humorral csípi el a huszonéves egzisztenciában ragadt tinilélek nyűgeit, ezekhez igazított zsánersémákban imponálva hasonszőrű közönségének – lásd a Zombieland csokivadász outsidereit vagy a 30 perc vagy még annyi se kisstílű heist-vígjátékát –, de hiába lehetett volna a Gengszterosztag biztos belépő az A-ligába, a habókos hipszterek kertvárosain kívül a rendező nem talált magára.

Ráadásul a sztárgárdával megtámogatott Gengszterosztag eleve erős mezőnyben indult: egyik oldalról a tavalyi Fékezhetetlen vidéki szeszcsempészeivel, a másikon a pedig a Gengszterkorzó Atlantic Cityjének alvilágával kellene konkurálnia, esélyeit pedig csak az növeli a huszadik század első felébe helyezett gengsztersztorikkal szemben, hogy a bűncézárok helyett a főhősként manapság ritkábban vászonra vitt korabeli bűnüldözőkre koncentrál. A Mickey Cohen nyomába eredő, különcökből verbuvált elitosztag története a zsánerindító G-men-t és az Aki legyőzte Al Caponét használja sorvezetőként, előbbitől megörökölve a propagandafilmbe illően egydimenziós karaktereket, utóbbitól pedig DePalma stilizációs kényszerét, annak cizelláltsága nélkül. Bár a szabadosan kezelt Cohen-legendárium és Fleischer állandó témái kevés egyértelmű kapcsolódási ponttal bírnak – hacsak az ezúttal csekély invencióval vászonra vitt élhetetlen különctársaságot, illetve a komikus mellékkarakterként lébecoló Michael Peñát nem tekintjük annak –, a rendező érezhetően próbálta megszokott célközönségének ízléséhez szabni a makacs alapanyagot. Karcos zsarudráma vagy korhű bűnmozi helyett így a Gengszterosztag megragadt valahol a félkész műfajparódia és a súlytalan retró-akciófilm között, eltúlzott erőszakjelenetekkel (lásd a nyitányt) és élénk színekkel felidézve a reklámok és klipek hatásorientált ingerbombáit. Ebből a szempontból a Gengszterosztag olyasféle kudarc Fleischer pályáján, mint a szintén az MTV felől érkező Joseph Kahn Vas című motorosfilmje volt egy évtizeddel korábban: a sablonsztorit átható enyhe irónia és a rajzfilmszerű látványvilág arra elegendőnek bizonyul, hogy a film általa kilógjon fajsúlyosnak szánt zsánertársai közül, ám arra már nem, hogy a stílusgyakorlaton túlmutató markáns szerzői olvasat bontakozzon ki belőlük.

A Gengszterosztaggal mintha Fleischer öröktini hősei álmodtak volna maguknak férfias zsarumesét, amiből végül mégsem Szigorúan bizalmas vagy Közellenségek , hanem Dick Tracy kerekedett, némi áthallással a Roger nyúl a pácban-ra (lásd a vöröslő Emma Stone-t). Felnőttkor és a boldog kamaszévek határán téblábolva Ruben Fleischer filmje pont a két hozzáállás erényeit veszti szem elől – beérett mestermunkának még túl könnyed, de az ifjúkori zabolátlanság már kikopott belőle.

 

Gengszterosztag (Gangster Squad) – amerikai, 2013. Rendezte: Ruben Fleischer. Írta: Paul Lieberman regényéből Will Beall. Kép: Dion Beebe. Zene: Steve Jablonsky. Szerepelők: Sean Penn (Mickey Cohen), Josh Brolin (John O’Mara), Ryan Gosling (Jerry Wooters,), Nick Nolte (Parker), Emma Stone (Grace). Gyártó: Langley Park/Lin Pictures/Village Roadshow. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 113 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/03 39-39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11361