KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/június
KRÓNIKA
• N. N.: Brouhaha Movie Fesztivál, június 10–19.

• Kovács András Bálint: Minden idők... Aranypolgár
• Bikácsy Gergely: A csecsemő nagykorúsága Orson és Othello
• Király Jenő: Amerikai kéjcirkusz Összehasonlitó szexuálesztétika
• Gelencsér Gábor: Kameratöltőkolt Fiatal francia filmesek
• Molnár Gál Péter: Esti lázak Francia vígjátékok
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Az idő hírarca Mozgóképújság
• Sneé Péter: Pimasz tévé Beszélgetés a Pesty Fekete Doboz Kft. tulajdonosaival
ANIMÁCIÓ
• Kovásznai György: Candide, a rajzfilmhős Műhelynapló
KRITIKA
• Békés Pál: „És akkor... és akkor... és akkor...” Forster és a film
• Forgách András: Lapok egy filmből James Ivory: Howards End
• Kozma György: Miért Alaszkába? Arizonai álmodozók
• Ardai Zoltán: Loeb itt járt Tom Kalin: Ájulás
• Schubert Gusztáv: Vakvarjúcska Szabó Ildikó: Gyerekgyilkosságok
• Gelencsér Gábor: Nyomtalanul Tóth Eszter: Nyomkereső
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: The Wanderers
• Békés Pál: Facérok
• Turcsányi Sándor: Káin ébredése
• Békés Pál: Halhatatlan szerelem
• Fáber András: Életben maradtak
• Turcsányi Sándor: A kéz, amely a bölcsőt ringatja
• Barotányi Zoltán: Hiába futsz
• Sárközi Dezső: Fenegyerekek
• Tamás Amaryllis: Hanta-palinta

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ítélet

Mátyás Péter

 

1944-ben a megszállt Franciaországban Pierre Brossard, egy nácikkal kollaboráló katonatiszt kivégeztetett két zsidó foglyot. A háború végén sikerült megszöknie az igazságszolgáltatás elől, megbánta bűneit és évtizedekig álnéven bujkált különböző kolostorokban az egyház oltalma alatt. 1992-ben az Emberiség Elleni Háborús Bűnöket vizsgáló szervezet rátalált, megpróbálta elfogni és felelősségre vonni. Az ítélet a bűnös utáni hajszára koncentrál, háttérben az antiszemitizmus lappangó, fojtogató légkörével.

A forgatókönyvnek, amelyet Ronald Harwood (A zongorista) jegyez két gyenge pontja van. Az első Brossard ellentmondásos figurája. Először hidegvégű gyilkosként ismerjük meg, aki csak a pillanatot várja, amikor végezhet az őt követő férfival. Később gyenge, alázatos emberként látjuk viszont, aki térdenállva, a papok kezét csókolgatva könyörög bűnbocsánatért. Vezeklése azonban elmarad, a börtön helyett inkább az újabb gyilkosságot választja. A történet másik gyengéje a katolikus egyház zavaros szerepe Brossard bujtatásában, szökésének megszervezésében. Róma és a nácibarát gyilkos kézfogása indokolatlan, a homályos hatalmi játszmák sejtetése pedig a politikai thriller ingoványos útvesztőibe vezeti a nézőket. A zsidó–keresztény párbeszédnek nyilván nem használ a rendezés egyoldalú, előítéletes látásmódja. A film erénye kizárólag Michael Caine még mindig elsőrangú színészi teljesítménye, ám ő sem mentheti meg a filmet a hiteltelenség elhatalmasodó érzésétől.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/10 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1613