KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/június
KRÓNIKA
• N. N.: Brouhaha Movie Fesztivál, június 10–19.

• Kovács András Bálint: Minden idők... Aranypolgár
• Bikácsy Gergely: A csecsemő nagykorúsága Orson és Othello
• Király Jenő: Amerikai kéjcirkusz Összehasonlitó szexuálesztétika
• Gelencsér Gábor: Kameratöltőkolt Fiatal francia filmesek
• Molnár Gál Péter: Esti lázak Francia vígjátékok
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Az idő hírarca Mozgóképújság
• Sneé Péter: Pimasz tévé Beszélgetés a Pesty Fekete Doboz Kft. tulajdonosaival
ANIMÁCIÓ
• Kovásznai György: Candide, a rajzfilmhős Műhelynapló
KRITIKA
• Békés Pál: „És akkor... és akkor... és akkor...” Forster és a film
• Forgách András: Lapok egy filmből James Ivory: Howards End
• Kozma György: Miért Alaszkába? Arizonai álmodozók
• Ardai Zoltán: Loeb itt járt Tom Kalin: Ájulás
• Schubert Gusztáv: Vakvarjúcska Szabó Ildikó: Gyerekgyilkosságok
• Gelencsér Gábor: Nyomtalanul Tóth Eszter: Nyomkereső
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: The Wanderers
• Békés Pál: Facérok
• Turcsányi Sándor: Káin ébredése
• Békés Pál: Halhatatlan szerelem
• Fáber András: Életben maradtak
• Turcsányi Sándor: A kéz, amely a bölcsőt ringatja
• Barotányi Zoltán: Hiába futsz
• Sárközi Dezső: Fenegyerekek
• Tamás Amaryllis: Hanta-palinta

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fele/más

Békés Pál

 

Oh, Dr. Jekyll és Mr. Hyde! A hasadt személyiség varázsa úgy látszik mindmostanáig fogva tartja az alkotókat, és amint új elemmel gazdagíthatják a témát, nyomban akcióba lépnek – (lásd a megtörtént esetre építő A bostoni fojtogató, vagy a filmklasszikussá érett Psycho.) Csak hát a Fele/Más semmiféle új elemmel nem szolgál, legalábbis ami a lélek rejtekútjainak kacskaringóit illeti. Ezzel szemben szolgál erőltetett klisékkel, melyek ezúttal (is) a Beverly Hills-i gazdagok hollywoodi filmekből visszaköszönő belvilágába kalauzolnak (ez a vidék a szorgalmas mozilátogató számára valószínűleg ismerősebb, mint Európa bármely tája, beleértve az utcát, ahol lakik).

Az egyetemi kurzust, melyen a szép pszichiáternő a hasadt személyiség titkaiba avatja be hallgatóit, egy leszerelt rendőr is látogatja, aki némi habozás után enged a vonzó oktató felkérésnek: figyelje meg őt. Őt magát. A hölgy ugyanis él a gyanúperrel, hogy ketten laknak benne: 1. a szép pszichiáternő, 2. egy mondén perszóna, aki éjszakánként rosszhírű helyeken kóricál, és időnként tudtán kívül ledurrant valakit.

A szolgálaton kívüli, amúgy szolgálatkész rendőr, akit a becsvágyon túl a szerelem is fűt, beleveti magát a szokatlan feladatba, és hamarosan húsz éve megoldatlan gyilkosságok, gyermekkori elfojtások, elvált férjek, gyilkos atyák kibogozhatatlan dzsungelében találja magát, ahol mindenki bűnös és áldozat, és mindenki a szép pszichiáternő kóros személyiségét akarja felhasználni arra, hogy kiutat találjon szorult helyzetéből. Amikor a történet nehezen azonosítható szereplői a forgatókönyv kényszeréből egy körmönfont rotációs rendszer szerint körbelövik egymást, a rendőr a maga kissé avíttas, ám hatásos módszerével próbál meg utat vágni magának a psziché dzsungelében – a váratlanul a történet kulcsszereplőjévé előlépő atyát (aki éppen revolvert fog rá) kihajítja a csukott ablakon az emeletről. Ezt követően elnézést kér a szép pszichiáternőtől, mert ismeri az etikettet: ha véletlenül megöljük az imádott nő atyját, utána mindig bocsánatot kell kérni. Már csak egy lépés van hátra: a szép pszichiáternő pszichiátriai kezelése, mely talán elűzi a második ént és megnyitja az utat az udvarias rendőr és az immár egylelkű asszony násza előtt. Úgy legyen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/05 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3704