KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/június
KRÓNIKA
• N. N.: Brouhaha Movie Fesztivál, június 10–19.

• Kovács András Bálint: Minden idők... Aranypolgár
• Bikácsy Gergely: A csecsemő nagykorúsága Orson és Othello
• Király Jenő: Amerikai kéjcirkusz Összehasonlitó szexuálesztétika
• Gelencsér Gábor: Kameratöltőkolt Fiatal francia filmesek
• Molnár Gál Péter: Esti lázak Francia vígjátékok
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Az idő hírarca Mozgóképújság
• Sneé Péter: Pimasz tévé Beszélgetés a Pesty Fekete Doboz Kft. tulajdonosaival
ANIMÁCIÓ
• Kovásznai György: Candide, a rajzfilmhős Műhelynapló
KRITIKA
• Békés Pál: „És akkor... és akkor... és akkor...” Forster és a film
• Forgách András: Lapok egy filmből James Ivory: Howards End
• Kozma György: Miért Alaszkába? Arizonai álmodozók
• Ardai Zoltán: Loeb itt járt Tom Kalin: Ájulás
• Schubert Gusztáv: Vakvarjúcska Szabó Ildikó: Gyerekgyilkosságok
• Gelencsér Gábor: Nyomtalanul Tóth Eszter: Nyomkereső
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: The Wanderers
• Békés Pál: Facérok
• Turcsányi Sándor: Káin ébredése
• Békés Pál: Halhatatlan szerelem
• Fáber András: Életben maradtak
• Turcsányi Sándor: A kéz, amely a bölcsőt ringatja
• Barotányi Zoltán: Hiába futsz
• Sárközi Dezső: Fenegyerekek
• Tamás Amaryllis: Hanta-palinta

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Zöldkártya

Koltai Ágnes

 

Peter Weir, Gerard Depardieu, Andie MacDowell – a maga módján mindegyiküknek megvan a helye a filmtörténetben. Weir a nyolcvanas évek eleji ausztrál új hullám vezéregyéniségévé vált Gallipoli és Piknik a Függő Szikláknál című filmjével, mígnem átköltözött Amerikába, s olyan mestermunkákkal szerzett bizalmat magának, mint A kis szemtanú és a Holt költők társasága. Depardieu már vagy hetven sikerfilm súlyát cipeli, a Vincent, François, Paul és a többiek mellett jól megfér a Huszadik század, az Amerikai nagybácsim, a Szomszéd szeretők, a Danton vagy újabban a Cyrano. Andie MacDowell az elsőfilmes Söderberg európaias mozijában, a Szex, hazugságok, videóban tűnt fel kifinomult játékával s puha mozdulataival.

Weir, aki bejáratos lett a producerekhez, megtehette, hogy egy esztendeig vár Depardieu-re, mert neki írta a Zöld kártya főszerepét. A nagydarab, mackós francia sztár és a gyöngéd tekintetű kezdő amerikai színésznő ellentétére építette amerikaias „művészmoziját”, mely egyszerre próbálja meg Paul Mazursky érzelmességét és Woody Allen öniróniáját utánozni. Három egyéniség találkozott a Zöld kártyában, három különböző, de karakteres személyiség, akiktől várunk valamit – mindenesetre többet a szimpla kedvességnél. Depardieu csak egy jámbor szőke teddy, MacDowell az Annie Hall Diane Keatonját formázza, Weir pedig nosztalgikusán visszapillant ausztrál múltjára. Intelligens, szomorkás kudarcuk egyszerre lesújtó és biztató: ugyan miért hitte azt a rendező, hogy a filmhez elegendő a gyöngédség és egy csodás szempár? – de azért megható, hogy valaki még ragaszkodik ezekhez a banálisán egyszerű mozieffektusokhoz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/07 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4166