KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/június
KRÓNIKA
• N. N.: Brouhaha Movie Fesztivál, június 10–19.

• Kovács András Bálint: Minden idők... Aranypolgár
• Bikácsy Gergely: A csecsemő nagykorúsága Orson és Othello
• Király Jenő: Amerikai kéjcirkusz Összehasonlitó szexuálesztétika
• Gelencsér Gábor: Kameratöltőkolt Fiatal francia filmesek
• Molnár Gál Péter: Esti lázak Francia vígjátékok
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Az idő hírarca Mozgóképújság
• Sneé Péter: Pimasz tévé Beszélgetés a Pesty Fekete Doboz Kft. tulajdonosaival
ANIMÁCIÓ
• Kovásznai György: Candide, a rajzfilmhős Műhelynapló
KRITIKA
• Békés Pál: „És akkor... és akkor... és akkor...” Forster és a film
• Forgách András: Lapok egy filmből James Ivory: Howards End
• Kozma György: Miért Alaszkába? Arizonai álmodozók
• Ardai Zoltán: Loeb itt járt Tom Kalin: Ájulás
• Schubert Gusztáv: Vakvarjúcska Szabó Ildikó: Gyerekgyilkosságok
• Gelencsér Gábor: Nyomtalanul Tóth Eszter: Nyomkereső
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: The Wanderers
• Békés Pál: Facérok
• Turcsányi Sándor: Káin ébredése
• Békés Pál: Halhatatlan szerelem
• Fáber András: Életben maradtak
• Turcsányi Sándor: A kéz, amely a bölcsőt ringatja
• Barotányi Zoltán: Hiába futsz
• Sárközi Dezső: Fenegyerekek
• Tamás Amaryllis: Hanta-palinta

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Azt mondják, baleset

Kapecz Zsuzsa

 

Nathalie Delon, aki patinás nevet és múltat szerzett magának a francia filmgyártásban, most egy elfogulatlanul egy személyre szabott produkcióval jelentkezik. Gátlástalanul uralja a filmvásznat, és ez nem is volna baj, ha legalább egy területen nyújtana valami eredetit – akár mint író, akár mint rendező, akár mint színész. A lassú tempójú, érzelgős történethez egy kisgyerek műtét közben bekövetkezett halála szolgáltatja az ürügyet, de a felelősségkeresés helyett csak önismétlésekbe fulladó lelkizés az eredmény. A jelenetek többsége a fiát elvesztő orvosfeleség és a Gábriel arkangyalként mellészegődő fiatal zenész kettősére épül. Inkább ízléstelen, mint felkavaró, hogy az apropó egy gyermekhalál. Zavaró az is, hogy Nathalie Delon, ha már önálló gondolatokat nem tudott felmutatni, szívesen ötvözte össze másokét. Kár, hogy az író-rendező Nathalie Delon megelégedett annyival, amennyit a felszínes megközelítés kíván, mert a szín- és arányérzékkel kiválasztott helyszínekből és tárgyakból kiderül, hogy van képi ízlése. Talán egyéni stílusa is van, amikor lerázza magáról az erőszakos idegen hatásokat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/03 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5890