KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/június
KRÓNIKA
• N. N.: Brouhaha Movie Fesztivál, június 10–19.

• Kovács András Bálint: Minden idők... Aranypolgár
• Bikácsy Gergely: A csecsemő nagykorúsága Orson és Othello
• Király Jenő: Amerikai kéjcirkusz Összehasonlitó szexuálesztétika
• Gelencsér Gábor: Kameratöltőkolt Fiatal francia filmesek
• Molnár Gál Péter: Esti lázak Francia vígjátékok
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Az idő hírarca Mozgóképújság
• Sneé Péter: Pimasz tévé Beszélgetés a Pesty Fekete Doboz Kft. tulajdonosaival
ANIMÁCIÓ
• Kovásznai György: Candide, a rajzfilmhős Műhelynapló
KRITIKA
• Békés Pál: „És akkor... és akkor... és akkor...” Forster és a film
• Forgách András: Lapok egy filmből James Ivory: Howards End
• Kozma György: Miért Alaszkába? Arizonai álmodozók
• Ardai Zoltán: Loeb itt járt Tom Kalin: Ájulás
• Schubert Gusztáv: Vakvarjúcska Szabó Ildikó: Gyerekgyilkosságok
• Gelencsér Gábor: Nyomtalanul Tóth Eszter: Nyomkereső
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: The Wanderers
• Békés Pál: Facérok
• Turcsányi Sándor: Káin ébredése
• Békés Pál: Halhatatlan szerelem
• Fáber András: Életben maradtak
• Turcsányi Sándor: A kéz, amely a bölcsőt ringatja
• Barotányi Zoltán: Hiába futsz
• Sárközi Dezső: Fenegyerekek
• Tamás Amaryllis: Hanta-palinta

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nyugtalanság

Kapecz Zsuzsa

 

Vannak bizonyos tabutémák, amelyeket többnyire nem boncolgatunk szívesen. Látszatra ezek közül választott egyet Lothar Warneke, amikor főszereplőjét a középkorú pszichológusnőt alapos gyanúval rákvizsgálatra küldi. Az ezt megelőző napot és éjszakát együtt töltjük Ingével, és egyre inkább olyan érzésünk támad, hogy itt nemcsak egyetlen taburól van szó. Lassanként kiderül, hogy környezetében egyetlen ember sincs, akinek nemhogy sikeres, de elfogadható lenne az élete, akié viszont rendezett, azé olyan olajozott, hogy az már gyanús. Inge növekvő nyugtalansága jó-néhány nézőre átragadhat, főleg azokra, akik felismerik a filmbeli és az általuk megélt szituációk hasonlóságát. Ennek ellenére mégsem igazán megrázó ez a film, amelynek bevallatlanul is előképe Agnès Varda Cleo öttől hétig című alkotása. Részben azért, mert a megközelítési mód nem egységes s az új hullámot idéző jelenetek közé egykét bántóan naturalista elem került; részben azért, mert éppen az a megnevezhetetlen varázslat maradt ki a megvalósításból, ami az igazán jó művészi alkotások titka, és ami egészen közelivé tenné Inge környezetét, és így a valódi és mély nyugtalanságot felébresztené bennünk. A nyugtalanságnak azonban sok fokozata van, és az érzékeny néző – Christine Schorn visszafogott, helyenként megdöbbentően fanyar, szuggesztív játékának segítségével – elég támpontot kap ettől a filmtől ahhoz, hogy töprengeni kezdjen, és ez nem kevés.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/01 47-48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6710