KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/június
KRÓNIKA
• N. N.: Brouhaha Movie Fesztivál, június 10–19.

• Kovács András Bálint: Minden idők... Aranypolgár
• Bikácsy Gergely: A csecsemő nagykorúsága Orson és Othello
• Király Jenő: Amerikai kéjcirkusz Összehasonlitó szexuálesztétika
• Gelencsér Gábor: Kameratöltőkolt Fiatal francia filmesek
• Molnár Gál Péter: Esti lázak Francia vígjátékok
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Az idő hírarca Mozgóképújság
• Sneé Péter: Pimasz tévé Beszélgetés a Pesty Fekete Doboz Kft. tulajdonosaival
ANIMÁCIÓ
• Kovásznai György: Candide, a rajzfilmhős Műhelynapló
KRITIKA
• Békés Pál: „És akkor... és akkor... és akkor...” Forster és a film
• Forgách András: Lapok egy filmből James Ivory: Howards End
• Kozma György: Miért Alaszkába? Arizonai álmodozók
• Ardai Zoltán: Loeb itt járt Tom Kalin: Ájulás
• Schubert Gusztáv: Vakvarjúcska Szabó Ildikó: Gyerekgyilkosságok
• Gelencsér Gábor: Nyomtalanul Tóth Eszter: Nyomkereső
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: The Wanderers
• Békés Pál: Facérok
• Turcsányi Sándor: Káin ébredése
• Békés Pál: Halhatatlan szerelem
• Fáber András: Életben maradtak
• Turcsányi Sándor: A kéz, amely a bölcsőt ringatja
• Barotányi Zoltán: Hiába futsz
• Sárközi Dezső: Fenegyerekek
• Tamás Amaryllis: Hanta-palinta

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gyermekkorom kenyere

Hegyi Gyula

Aknát – veszélyes, bármelyik pillanatban gyilkolni kész robbanószert – szedni köztudomás szerint nem éppen gyerekjáték: a képzett és gyakorlott tűzszerészek is súlyos áldozatok árán küzdenek meg a háborúk e hosszú időre tartósított, halált hozó konzerveivel. A Gyermekkorom kenyere című szovjet film ifjú, tizenöt éves hőse afféle autodidakta tehetségként mégis erre a mesterségre specializálja magát, s néhány nap alatt százával szedi fel a legbonyolultabb német aknákat is a lágyan hullámzó rozstáblából. Teszi mindezt darabbérben, aknánként húsz deka kenyérért: így segítve apa nélkül maradt családja megélhetését. Precíz részletességgel filmre vett aknaszedési technikáját ezért rokonszenves szeretettel figyeljük: bár izgalmunkat nagymértékben csökkenti, hogy a veszélyes robbanószereket nyilvánvalóan hatástalanította a dramaturgia, többek között a címben ígért önéletrajzi visszaemlékezés logikája is.

Jaroszlav Lupij rendező az ifjúsági kalandfilmek ismerős elemeit a frissen felszabadult szovjet területek hétköznapjainak bemutatásával párosította: azzal a korszakéval, amikor a mind messzebb húzódó frontok mögött az asszonyoknak, a gyerekeknek, az öregeknek és egy-két nyomorék férfinak kellett az újjáépítést megkezdenie. Kár, hogy az „ifjúsági filmek” sablonjai erősebbnek bizonyultak az izgalmas történelmi pillanat valós bemutatásánál.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/06 41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7845