KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/június
KRÓNIKA
• N. N.: Brouhaha Movie Fesztivál, június 10–19.

• Kovács András Bálint: Minden idők... Aranypolgár
• Bikácsy Gergely: A csecsemő nagykorúsága Orson és Othello
• Király Jenő: Amerikai kéjcirkusz Összehasonlitó szexuálesztétika
• Gelencsér Gábor: Kameratöltőkolt Fiatal francia filmesek
• Molnár Gál Péter: Esti lázak Francia vígjátékok
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Az idő hírarca Mozgóképújság
• Sneé Péter: Pimasz tévé Beszélgetés a Pesty Fekete Doboz Kft. tulajdonosaival
ANIMÁCIÓ
• Kovásznai György: Candide, a rajzfilmhős Műhelynapló
KRITIKA
• Békés Pál: „És akkor... és akkor... és akkor...” Forster és a film
• Forgách András: Lapok egy filmből James Ivory: Howards End
• Kozma György: Miért Alaszkába? Arizonai álmodozók
• Ardai Zoltán: Loeb itt járt Tom Kalin: Ájulás
• Schubert Gusztáv: Vakvarjúcska Szabó Ildikó: Gyerekgyilkosságok
• Gelencsér Gábor: Nyomtalanul Tóth Eszter: Nyomkereső
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: The Wanderers
• Békés Pál: Facérok
• Turcsányi Sándor: Káin ébredése
• Békés Pál: Halhatatlan szerelem
• Fáber András: Életben maradtak
• Turcsányi Sándor: A kéz, amely a bölcsőt ringatja
• Barotányi Zoltán: Hiába futsz
• Sárközi Dezső: Fenegyerekek
• Tamás Amaryllis: Hanta-palinta

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A sziklák szeme

Wostry Ferenc

 

Lehet Wes Cravent utálni – mostanában horroristáknál szokás is – mégis, mondjatok még egy embert, aki évtizedente egyszer megújítja választott műfaját. Hetvenkettőben a szívemnek rendkívül kedves borzasztó-filmmel, a Last House On The Lefttel dobbantott, csak hogy öt évvel később sikerét megfejelje a Hills Have Eyes-zal. E két munkájának célpontja a középosztály: a Last House-ban egy drogos banda végez wasp lánykákkal, akiknek szülei véres bosszút állnak rajtuk, levetkezve ezzel burzsoá álcájukat, a Hills-ben pedig a nukleáris kísérletek által retardáltra mutált dolgozó osztály támadja le a kempingező (aránylag) jólszituáltakat.

Utóbbinak készítette most el a remake-jét Alexandre Aja.

A fiatalember előző munkája a remek Magasfeszültség volt, ez a semmiféle újdonságot nem tartalmazó, ugyanakkor bámulatosan hatásos slasher-film. Első amerikai melójának eredetiség-kvóciense szintén a nulla felé tendál, csak sajnos erről még annyi sem mondható el, hogy a moziszékbe szögezné a nézőt. A genetikai mutánsok kalandjainak emlékezetesebb fordulatai már Craven klasszikusában is pontosan így voltak megtalálhatóak, amit pedig a XXI. század valódi újításra alkalmatlan, erőlködve nyöszörgő forgatókönyvírói ráépítettek, az vagy felesleges, vagy teljesen ciki. Vagy ami a legrosszabb – és az ilyesmi a logikával amúgy is hadilábon álló horrorfilmek alól kirúgja a hadilábát: totál hülyeség.

Mert most őszintén: ha egy csapat szörnyszülött élve elégeti az apósodat, agyonlövi az anyósodat, szétloccsantja a feleséged fejét és elrabolja az alig pár hónapos gyerekedet, mivel mész utánuk, töltött pisztollyal vagy baseball-ütővel? A Hills Have Eyes 2006-os változatának figurái még véletlenül sem az alapvető logika alapján döntenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/05 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8614