KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/július
LENGYEL FILM
• Bikácsy Gergely: Lengyel napforduló Zaorski, Gliński, Wajda
• Pálfalvi Lajos: Hattyúdalok Beszélgetés Robert Glińskivel
MAGYAR MŰHELY
• Koltai Tamás: A színész energiaforrás Beszélgetés Halász Péterrel

• Király Jenő: A pornográf szende Összehasonlító szexuálesztétika
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Bengáli dialektus Satyajit Ray
• Báron György: Keleti szél San Francisco
• Hirsch Tibor: Tükör által színről színre Mediawave, Győr
KÉPREGÉNY
• Kozma György: Crac! Boum! Ouf! Tron! Francia képregények

• Hegyi Gyula: Az igazság pillanata Az AIDS filmes metaforái
1895–1995
• Kömlődi Ferenc: Táncolj, Hollywood! A musical aranykora
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Harold Lloyd viszonya a tudattalanhoz Testi tréfa
KRITIKA
• Fábry Sándor: A levesben Bele a tutiba
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Tisztességtelen ajánlat
• Schubert Gusztáv: Fekete köpeny
• Turcsányi Sándor: Volt egyszer egy gyilkosság
• Békés Pál: Az 57-es utas
• Sárkány Dezső: Micsoda nő ez a férfi!
• Sneé Péter: Az örömapa

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az Árnyék-összeesküvés

Ardai Zoltán

 

G. P. Cosmatos régi, vasakaratú akciófilm-specialista, de kiugrása még nem volt, mert mindig fölülről komponál lefelé, hiperdeduktívan. Csupán összerakosgatja a neki legtetszőbb, mások által ötletdúsan kifejlesztett, őáltala viszont hullamerevvé tett mozielemeket. Minthogy legutóbb megint szorosan megtapadt ennél a kopár metodikánál, hiába emelkedett meg a financiális tét, és hiába markolgat G. P. C. világfontosságúvá erőltethető tematikát ez alkalommal, az Árnyék-összeesküvés akárhány tekintetben álcselekményes darab. Csak idétlen kimérák iparkodnak benne az amerikai kormányzat ijesztő gyengéinek, vagy erőinek, meg további jelentékenységeknek feltüntetni magukat; az összhatás kreténisztikus. Ellenben – szó volt a költségekről – felvonul egy sor sztárszínész.

Ben Gazzara, megőszülését nem számítva, mit sem változott; ugyanaz a fanyarul mosolygó alak, kétesen derült szemfelragyogtatásokkal. Hol magába zárkózó, hol büszkélkedő tartása harminc év óta ugyanazt fejezi ki: valaha szebb életre voltam kész, ti piszkok, de most már azt élvezem, hogy állom a sarat. A nálánál is őszebb Sutherland viszont nem a régi már. Folyvást fejeseket játszik, zsánere a bölcs potentát lett, aki azért még ránevet gribedlisen a négycsillagos párlatokra, és ifjúi vétkek fölött tréfásan tör pálcát. A hatékony munkát, azt megköveteli. Az eseményeknek veszélyes sodra van; nem tűrheti, hogy csodálkozó hülyék vegyék körül. A Budapesten forgatott X polgártársban ugyan a későszovjet problematika szlávos emóciókat is kicsal belőle, de angolszász nyelvterületen (mint a Zaklatásban és a tántoríthatatlan Cosmatosnál) nincs engedmény, Sutherland a felszabadult herrenmoral embereként pompázik.

Az ifjabbik Sheen szerepköre egyelőre még kissé amorf, mozifigurája leggyakrabban keménykedő-puhácskás. Most abszolút főszereplő ezzel. Partnere egyébként túltesz rajta, amennyiben ugyanis ennek a jó külsejű nőtársnak az arcvonásait végképp lehetetlen utóbb felidézni. Már a zárófőcím semmivé foszlatja a drága álomalak képét örökre. Hogy a rájuk eresztett bérgyilkos szőke, ahhoz máig nem fér kétség. E felújult canterville-i kísértet csüggesztő élményt nyújt, szinte megtanít becsülni Damiano Damiani szőkeördög-szerepeltetéseit.

Legnagyobb számlájú jelenet: láncairól leszakadó vastraverz egy üvegcsarnok tetejét átalzúzva a zongorára zuhan, mely megroskad, de kitartja a rajta megálló fémtömeget. A sugarasan szétfutó vendégek (zenedélután?) először és utoljára látszanak. A képsor tiszta bonus, reklámajándék. G. P. C. jövőre is várja önt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/07 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1500