KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/július
LENGYEL FILM
• Bikácsy Gergely: Lengyel napforduló Zaorski, Gliński, Wajda
• Pálfalvi Lajos: Hattyúdalok Beszélgetés Robert Glińskivel
MAGYAR MŰHELY
• Koltai Tamás: A színész energiaforrás Beszélgetés Halász Péterrel

• Király Jenő: A pornográf szende Összehasonlító szexuálesztétika
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Bengáli dialektus Satyajit Ray
• Báron György: Keleti szél San Francisco
• Hirsch Tibor: Tükör által színről színre Mediawave, Győr
KÉPREGÉNY
• Kozma György: Crac! Boum! Ouf! Tron! Francia képregények

• Hegyi Gyula: Az igazság pillanata Az AIDS filmes metaforái
1895–1995
• Kömlődi Ferenc: Táncolj, Hollywood! A musical aranykora
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Harold Lloyd viszonya a tudattalanhoz Testi tréfa
KRITIKA
• Fábry Sándor: A levesben Bele a tutiba
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Tisztességtelen ajánlat
• Schubert Gusztáv: Fekete köpeny
• Turcsányi Sándor: Volt egyszer egy gyilkosság
• Békés Pál: Az 57-es utas
• Sárkány Dezső: Micsoda nő ez a férfi!
• Sneé Péter: Az örömapa

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Menekülés Los Angelesből

Speier Dávid

 

Kurt Russell (alias Snake Plissken), ütőereiben időzített robbanókapszulákkal 1997-ben berepült a börtönszigetként üzemelő Manhattanbe, hogy kihozza az odapottyant Elnököt. Ez 1981-ben történt, a Menekülés New Yorkból című, független, low-budget, sötét tónusú, cinikus és szerethető John Carpenter filmben. A legvégén egy jó poénnal.

Tavaly, 1996-ban, azazhogy 2013-ban Kurt Russell (alias Snake Plissken), testében halálos vírussal (vagy mégsem?) betorpedózódott a földrengés miatt börtönszigetté lett Los Angelesbe, hogy a föld energiaforrásainak kioltására alkalmas mikrobiszbaszt, amit az Elnök lánya, Utópia lopott el, visszahozza az Elnöknek (vagy mégsem?).

És láss csodát: Carpenter teljességgel hű maradt az első film hangulatához, felfogásához, low-budget képi világához, azaz – ne kerteljünk – gagyiságához. Ez 1996-ban nem csak hogy anakronizmus, de egyenesen bukásveszély. És tiszteletre méltó bátorságra vall. Ugyanakkor persze Carpenter – és Russell – somolyog a markába, saját magán és rajtunk is (vagy mégsem?). Félszemű hősünk világmentő küldetéséhez régi és új filmes korszakok és műfajok ikonjai asszisztálnak – Peter Fonda, Steve Buscemi, Bruce Campbell, Stacy Keach, Pam Grier (ld. Reservoir Dogs: „A Christie Love olyan volt, mint egy Pam Grier-show Pam Grier nélkül.”)

Hamisítatlan retro-B film ez, „cowboy-noir” (Carpenter), groteszk képregényhősökkel, apokaliptikusan sötét képekkel, fekete humorral, cikis trükkökkel, cinkos kikacsintásokkal, és egy olyan cinikus, frappáns, dögös zárójelenettel, aminél nem kell jobb.

Egyébként pedig minden olyan film számíthat a támogatásomra, amelyben a főhős egy szűk tengerszorosban egy óriási hullám tarajáról átszörfözik a szorost szegélyező úton száguldó kocsira, és így kapja el a gonoszt (vagy mégsem?).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/09 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1589