KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/július
LENGYEL FILM
• Bikácsy Gergely: Lengyel napforduló Zaorski, Gliński, Wajda
• Pálfalvi Lajos: Hattyúdalok Beszélgetés Robert Glińskivel
MAGYAR MŰHELY
• Koltai Tamás: A színész energiaforrás Beszélgetés Halász Péterrel

• Király Jenő: A pornográf szende Összehasonlító szexuálesztétika
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Bengáli dialektus Satyajit Ray
• Báron György: Keleti szél San Francisco
• Hirsch Tibor: Tükör által színről színre Mediawave, Győr
KÉPREGÉNY
• Kozma György: Crac! Boum! Ouf! Tron! Francia képregények

• Hegyi Gyula: Az igazság pillanata Az AIDS filmes metaforái
1895–1995
• Kömlődi Ferenc: Táncolj, Hollywood! A musical aranykora
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Harold Lloyd viszonya a tudattalanhoz Testi tréfa
KRITIKA
• Fábry Sándor: A levesben Bele a tutiba
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Tisztességtelen ajánlat
• Schubert Gusztáv: Fekete köpeny
• Turcsányi Sándor: Volt egyszer egy gyilkosság
• Békés Pál: Az 57-es utas
• Sárkány Dezső: Micsoda nő ez a férfi!
• Sneé Péter: Az örömapa

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szerelem a végzeten

Kézai Krisztina

 

Hát igen. Kensingtonban (és környékén) már suttogták. Mindnyájan sejtettük valahol. Holmi kósza sejtések helyett mostantól itt a bizonyosság: a Végzetet, a könyörtelen és megvesztegethetetlen Fátumot az amerikai forgatókönyvírók irányítják.

Némi szerepet persze kénytelenek hagyni egypár széthányt ruhadarabnak – Szophoklész bizonyára azért nem tudott felnőni a happy end magasságáig, mert a görögök nem a Bloomingsdale-ben vásárolták a tógáikat –, két helyes-kedves ellenkező nemű fiatalnak és a fiatalok szubrett, illetve táncoskomikus szerepet betöltő barátainak. A Fiú meg a Lány a karácsonyi vásárlási láz utolsó pár kesztyűjénél egymásba gabalyodnak – innentől már csak az a kérdés, hogyan és miként lehet őket rávezetni, hogy aktuális életük párja helyett a másik a csillagok által küldött nagy Ő.

Ehhez kell 1 db elhagyott bőrkabát (női), 1 db elhagyott sál (férfi), 1 db csillagkép (a Cassiopeia), esküvői előkészületek (a másikkal), romantikus lánykérés térdig rózsasziromban (a Miért éppen Alaszka? legszívdöglesztőbb szereplőjével), ide-oda rohangálás (a főszereplő John Cusack egykori lakótársával). És persze hóesés. Sir Lancelot szíve hölgyéért rettenthetetlenül megvesz egy rémes lila zakót, megküzd a rémséges bolti eladóval és elszántan nyomába ered az elveszett bakszámlakivonatnak. Szíve hölgye lázasan tanácstalankodik a misztikus álkelta tubás két számmal kisebb jegygyűrűje és tűzrőlpattant, csúnyácska barátnője segítségével. A forgatókönyvíró mindeközben elszántan azon munkálkodik, hogy ezek ketten másfél órán keresztül mindig majdnem elveszítsék egymást.

A végeredmény olyan, mint a film eredeti címe, a találkozást elindító kávézó neve: Serendipity. Jól hangzik, de nem jelent semmit.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/04 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2532