KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/július
LENGYEL FILM
• Bikácsy Gergely: Lengyel napforduló Zaorski, Gliński, Wajda
• Pálfalvi Lajos: Hattyúdalok Beszélgetés Robert Glińskivel
MAGYAR MŰHELY
• Koltai Tamás: A színész energiaforrás Beszélgetés Halász Péterrel

• Király Jenő: A pornográf szende Összehasonlító szexuálesztétika
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Bengáli dialektus Satyajit Ray
• Báron György: Keleti szél San Francisco
• Hirsch Tibor: Tükör által színről színre Mediawave, Győr
KÉPREGÉNY
• Kozma György: Crac! Boum! Ouf! Tron! Francia képregények

• Hegyi Gyula: Az igazság pillanata Az AIDS filmes metaforái
1895–1995
• Kömlődi Ferenc: Táncolj, Hollywood! A musical aranykora
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Harold Lloyd viszonya a tudattalanhoz Testi tréfa
KRITIKA
• Fábry Sándor: A levesben Bele a tutiba
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Tisztességtelen ajánlat
• Schubert Gusztáv: Fekete köpeny
• Turcsányi Sándor: Volt egyszer egy gyilkosság
• Békés Pál: Az 57-es utas
• Sárkány Dezső: Micsoda nő ez a férfi!
• Sneé Péter: Az örömapa

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egykoron harcosok voltak

Harmat György

A férj munkanélküli, nem éppen mellesleg pedig macho állat: „szereti” az asszonyt, ám ha begurul, véres-puffadtra veri. Önzését gyermekei is megszenvedik. A feleség kemény, büszke nő, aki dacos szerelemből ment hozzá az urához, s minden sértés ellenére kitart mellette. Amíg bírja, amíg teheti. Az egyik fiú menekül otthonról, egy utcai banda tagja lesz, a másikat a törvény javítóintézetre ítéli. A 13 éves, meseköltő lány rí ki leginkább környezetéből: őt megerőszakolja apja barátja... Íme egy őslakos család hétköznapjai a mai Új-Zélandon.

A maorik temperamentuma, mint gondolható, fékezhetetlen, vad a természetük, életelemük a dal, a mulatozás. A „kollektív jellemábrázolás” és egyes szituációk sematizmusát azonban minduntalan átvérzi a valóság: ettől szép, erőteljes – ha nem is remekmű – Lee Tamahori többszörös díjnyertes debütáló filmje. A megmintázott közeg pulzáló hitelességétől, a színészi alakítások feszes plaszticitásától. Az alkotás témája nem a rasszizmus, az intolerancia. Alig van fehér szereplője: az a néhány azonban – jellemző módon – rendőr, bíró vagy szociális munkás. A maorik „egykoron harcos”, őshazájában kisebbségi népét belső konfliktusok (is) gyötrik: testét szétmarja a modernizáció, a hagyományok még élő cafatjai ott lüktetnek a lumpenlét váladékában. Korunk megkerülhetetlen ellentmondása, hogy az erről szóló film dinamizmusa nem kis részben az amerikai típusú beállítás- és vágástechnikából fakad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/09 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=348