KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/július
LENGYEL FILM
• Bikácsy Gergely: Lengyel napforduló Zaorski, Gliński, Wajda
• Pálfalvi Lajos: Hattyúdalok Beszélgetés Robert Glińskivel
MAGYAR MŰHELY
• Koltai Tamás: A színész energiaforrás Beszélgetés Halász Péterrel

• Király Jenő: A pornográf szende Összehasonlító szexuálesztétika
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Bengáli dialektus Satyajit Ray
• Báron György: Keleti szél San Francisco
• Hirsch Tibor: Tükör által színről színre Mediawave, Győr
KÉPREGÉNY
• Kozma György: Crac! Boum! Ouf! Tron! Francia képregények

• Hegyi Gyula: Az igazság pillanata Az AIDS filmes metaforái
1895–1995
• Kömlődi Ferenc: Táncolj, Hollywood! A musical aranykora
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Harold Lloyd viszonya a tudattalanhoz Testi tréfa
KRITIKA
• Fábry Sándor: A levesben Bele a tutiba
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Tisztességtelen ajánlat
• Schubert Gusztáv: Fekete köpeny
• Turcsányi Sándor: Volt egyszer egy gyilkosság
• Békés Pál: Az 57-es utas
• Sárkány Dezső: Micsoda nő ez a férfi!
• Sneé Péter: Az örömapa

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A férfiakalnd elmarad

Boros József

A női egyenjogúság témája olykor leszbikus túlzásokra ragadtatja a szerzőnőket: láthatólag elgyönyörködnek asszony- és leányhőseik makulátlan lelkében, intelligenciájában, bájos szépségében, a szavakból, mozdulatokból áradó finom felsőbbrendűségben, amely az egyenrangú nő sajátja. Mindezzel szemben áll az idétlen, önhitt, csöppet sem vonzó férfitest és -szellem, amely olyannyira nevetséges, hogy a világ végezetéig elegendő anyagot szolgáltathat a filmvígjátékot író, rendező hölgyek számára.

Marie Polednákova megsokszorozza az örök emberpárt, három feleség és három férj is bizonyíthatja utóbbiak sokrendbéli esendőségét az előbbiekkel szemben. A külön vakációra igyekvő családapák akciói a Férfiak póráz nélkül mintáját követik, de ezek nemcsak leleményben, hanem a családi-társadalmi háttér szatirikus felidézésében és a jellemábrázolás keserűségében is elmaradnak Mario Monicelli filmjétől. A kelet-európai jólét és a – rosszul elképzelt – értelmiségi-művészi munka unalmas kulisszái között ez nem meglepő. Szerencsére a férjek a rájuk tukmált gyerekhaddal együtt egy hegyi kunyhóba kerülnek, s itt Polednákova sem tőlük, sem önmagától nem tagad meg némi ötletességet az önellátó élet csetlés-botlásaiban.

A gyerekszereplők nemre való tekintet nélkül aranyosak, s ez így van jól, hiszen a nemi jelleg csak később vág rendet közöttük.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/01 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6232