KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/július
LENGYEL FILM
• Bikácsy Gergely: Lengyel napforduló Zaorski, Gliński, Wajda
• Pálfalvi Lajos: Hattyúdalok Beszélgetés Robert Glińskivel
MAGYAR MŰHELY
• Koltai Tamás: A színész energiaforrás Beszélgetés Halász Péterrel

• Király Jenő: A pornográf szende Összehasonlító szexuálesztétika
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Bengáli dialektus Satyajit Ray
• Báron György: Keleti szél San Francisco
• Hirsch Tibor: Tükör által színről színre Mediawave, Győr
KÉPREGÉNY
• Kozma György: Crac! Boum! Ouf! Tron! Francia képregények

• Hegyi Gyula: Az igazság pillanata Az AIDS filmes metaforái
1895–1995
• Kömlődi Ferenc: Táncolj, Hollywood! A musical aranykora
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Harold Lloyd viszonya a tudattalanhoz Testi tréfa
KRITIKA
• Fábry Sándor: A levesben Bele a tutiba
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Tisztességtelen ajánlat
• Schubert Gusztáv: Fekete köpeny
• Turcsányi Sándor: Volt egyszer egy gyilkosság
• Békés Pál: Az 57-es utas
• Sárkány Dezső: Micsoda nő ez a férfi!
• Sneé Péter: Az örömapa

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szenzáció áldozata

Szkárosi Endre

 

Sydney Pollack vonzódása a giccshez eddig sem volt ismeretlen előttünk, mindeddig azonban bizonyos szakmai színvonalon váltunk e meghitt érzés beavatottjaivá, akár A lovakat lelövik, ugye? melodrámája révén, akár A keselyű három napja című, feszesebben kivitelezett bűnügyi történet jóvoltából.

Most viszont, A szenzáció áldozatánál – eredeti címén Absence of Malice, aminek „Rossz-akarat nélkül” volna tán a szöveghű fordítása – a giccs és a közhely találkozásához asszisztálhatunk; s az ünnepi esemény hanyag színvonalon celebráltatik.

A forgatókönyv tele kisszerű dialógusokkal, vívódónak és rokonszenvesnek szánt középszerű, unalmas és mindenképpen sematikus alakokkal; sokatmondónak álcázott és bárgyú, előre kiszámítható helyzetekkel. Paul Newman – láthatóan szenvedve – egy még igazi etikai normákkal rendelkező, klasszikus maffiózó áldott jó gyermekét alakítja, akit az Állatian Aljas Bűnüldözés és az Embertelenül Hengerlő Sajtó meghurcolásra és zsaroltatásra ítél; ám ő ennek ellenére Mérhetetlen Furfangjával túljár az Elvetemült Rendőrfőnök és a Pipogya Főügyész – továbbá az egész elaljasodott Társadalmi Struktúra – eszén, és Igazságot szolgáltat. Sally Field, a jóhiszemű, ám az Ártalmas Mechanizmus Eszközeként működő újságíró szerepében többnyire egyszerűen csak idegesítő, különösen amikor Nagymonológját mondja el, aminek nem kisebb a dramaturgiai funkciója, mint hogy „helyretolja a kibillent időt”. A film gondolati – és képi – színvonalát híven jelzi az unalomig ismert bevágás, amint a Kíméletlenül Zakatoló Nyomdagép megállíthatatlanul sokszorosítja többszázezer példányban a Hazug Információt.

E filmi közhely-revü nagy sikerre számíthat bárhol a világon: azt a mindenütt szívesen üdvözölt, simogató tételt állítja fel újra, miszerint a Rendszer a Velejéig Romlott, ám a Központi Kormány Jó és Emberséges, ezért az Igazság mégiscsak Győz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/11 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6278