KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/július
LENGYEL FILM
• Bikácsy Gergely: Lengyel napforduló Zaorski, Gliński, Wajda
• Pálfalvi Lajos: Hattyúdalok Beszélgetés Robert Glińskivel
MAGYAR MŰHELY
• Koltai Tamás: A színész energiaforrás Beszélgetés Halász Péterrel

• Király Jenő: A pornográf szende Összehasonlító szexuálesztétika
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Bengáli dialektus Satyajit Ray
• Báron György: Keleti szél San Francisco
• Hirsch Tibor: Tükör által színről színre Mediawave, Győr
KÉPREGÉNY
• Kozma György: Crac! Boum! Ouf! Tron! Francia képregények

• Hegyi Gyula: Az igazság pillanata Az AIDS filmes metaforái
1895–1995
• Kömlődi Ferenc: Táncolj, Hollywood! A musical aranykora
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Harold Lloyd viszonya a tudattalanhoz Testi tréfa
KRITIKA
• Fábry Sándor: A levesben Bele a tutiba
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Tisztességtelen ajánlat
• Schubert Gusztáv: Fekete köpeny
• Turcsányi Sándor: Volt egyszer egy gyilkosság
• Békés Pál: Az 57-es utas
• Sárkány Dezső: Micsoda nő ez a férfi!
• Sneé Péter: Az örömapa

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Libuskák

Loránd Gábor

 

A libuskák: textilgyárban dolgozó, bentlakásos leányotthonban élő kamaszlányok. Nem tudjuk, állami gondozottak-e (az biztos, hogy van közöttük otthontalan), – csak annyit tudunk meg róluk, hogy tartalmas életre, szeretetre-boldogságra, önfeledt vidámságra, röviden: valami kicsi, de méltó helyre vágynak a világban. Hiába. Életük (behelyettesíthető a Kollégiumi Házirenddel) alakítására nincs lehetőségük, önkormányzatuk látszatnak is nevetséges; ostoba, merev, bizalmatlan és életidegen nevelők szabják meg minden oldalról létük határait, az értelmes program helyett csak pótcselekvő kozmetikára, és fölösleges gyűléseken a már ezerszer megunt népdalocska kántálására van módjuk. A simulékony, rossz jellemű kiskurvák ilyen keretek között is megélnek, aki pedig igazán értékes, kétszeresen szenved. Ám végső soron mind vesztesek (az előbbiek sem rossz jellemként jöttek a világra...).

Friss szellemű, a gondokkal bátran szembenéző és némi naivitásával együtt is szikrázó tehetségű alkotás ez, amely méltán nyerte el a tavalyi kassai fesztivál nagydíját. Az igen fiatal Karel Smyczek remekül érti és találó képekben rögzíti hőseinek mindennapos problémáit. Tudja, hogyan kell gazdagon megmutatni egy sivár világot, kamerájának „szeme” van, kis színészei pedig nagyszerűek. A magyar néző számára összehasonlítás kínálkozik Forman nálunk is bemutatott filmjeivel, vagy Rózsa János legutóbbi művével. A Libuskák persze nem olyan érett és kiforrott, mint a Vasárnapi szülők, de szintén képes arra, hogy közömbösségünket felkavarva szembesítsen a textilgyári lányok sorsával. Érzékenyen, színvonalasan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/09 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7346