KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/augusztus
MAGYAR MŰHELY
• Losonczi Ágnes: Történelmi sasszék Dokumentumfilm kell, de kinek?
FORGATÓKÖNYV
• Nádas Péter: A fotográfia szép története Filmnovella 1.

• Bikácsy Gergely: Eltűnt gyarmatok nyomában Kokinkína
RETROSPEKTÍV
• Földényi F. László: A gépírólány esete a filmrendezővel Mauritz Stiller modernsége
TELEVÍZÓ
• B. Vörös Gizella: Jelenetek két híradóból „Váltsunk témát...”

• Király Jenő: A felébredt test Szexuálesztétikai elmélkedések
AKCIÓMOZI
• Sárközi Dezső: Sárkány-karrier Bruce Lee
• Schubert Gusztáv: Kungfuciusz
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Benny és Joon
• Koltai Ágnes: Idegen közöttünk
• Turcsányi Sándor: Gyilkosság lólépésben
• Békés Pál: Apáca-show
• Mockler János: Banya csak egy van
• Bíró Péter: Nyom nélkül
• Mockler János: Cliffhanger
• Barotányi Zoltán: Kemény vonal
• Harmat György: Holdfény a csatorna felett

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Teta veleta

N. N.

 

Látatlanban (olvasatlanban) elhihetjük Laura Betti önéletrajzi könyvéről Karsai Luciának, hogy zavaros olvasmány: a Filmvilág 81/4. számában található recenziója meggyőző. Helyesbítésre szorul viszont az a vélekedés, miszerint a könyv „címe: Teta veleta már önmagában érthetetlen, bár jelenthet fátyolos fejet, ködös gondolatokat, valamiféle kreált dialektusban...” Ez a rejtélyes cím nem jelenthet „fátyolos fejet”, sem „ködös gondolatokat”, ámbár önmagában csakugyan „érthetetlen”. Laura Betti olasz olvasóinak azonban aligha, mivel ők jórészt azonosak Pier Paolo Pasolini olvasóival. Ez a Teta Veleta ugyanis Pasolinitól való. Eretnek empirizmus (Garzanti, Milánó, 1972.) című könyvének 72. oldalán a magyarázat: Pasolini így nevezte magában, magánhasználatra, gyermekkori szexuális vonzalmát, azt az érzést, amelyet – miként írja – egyaránt kiváltott belőle labdázó társainak térdhajlata vagy anyjának keble.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/06 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7443