KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Titanic Fesztivál

• Bikácsy Gergely: A márki és a mimus Sade márki élete
• Antal István: Szabadszád Beszélgetés Szirtes Andrással
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Betege a hazug világnak Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1993
• Kézdi-Kovács Zsolt: Vissza a történethez Cannes

• Molnár Gál Péter: Kitaposott bakancsok Sir Richard Chaplinje
• Földényi F. László: A rosszkedvű filozófus Wittgenstein
FORGATÓKÖNYV
• Nádas Péter: A fotográfia szép története Filmnovella 2.
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Madame sans-gêne Madonna
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: A negyvenkettedik Síró játék
• Fáber András: Ötvenhatos mese A gólyák mindig visszatérnek
LÁTTUK MÉG
• Sneé Péter: Idétlen időkig
• Koltai Ágnes: Csendes érintés
• Mockler János: Igaz történet férfiakról és nőkről
• Mockler János: Jó zsaru, kisebb hibákkal
• Barotányi Zoltán: Sommersby
• Schubert Gusztáv: Világok arca – Baraka
• Tamás Amaryllis: Sivatagi lavina
• Kovács Ágnes: A dzsentlemanus

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Teljes napfogyatkozás

Ardai Zoltán

Agnieszka Hollandnak „volt” (létezik) egy-két jó filmje; az elsőt még Gierek idején forgatta, fuldokló vidéki színészekről. Mostani munkája, amellyel messzebbre, holt költők társaságába kalauzolna, sikerületlen. Legfőbb értéke az az érdekesség, hogy a Rimbaud-i csavargások színtereit megidézvén Holland nem törekszik sem plein air, sem Van Gogh-ian izzó képi hatásokra, hanem megmarad az otthonos, ólomfelleges Nowa Huta-tónusoknál és krumpliföld-hangulatoknál. Értelmezhetnénk ezt úgy is, hogy az egykori nyugat városai és erdős-mezős tájai a költői átélésben egyetlen óriás alsó-Manchesterré vagy külső-Charleroi-vá érnek össze, minek okán a parasztzseni inkább áthajózik Afrikába, hol az elefántcsont ragyog. Hollandnál azonban az afrikai fénytörések is leginkább a szezonvégi Sopot Kamiený Potokra emlékeztetnek. Sokkalta kevésbé érdekes már itt az a – megintcsak hamisítatlanul lengyelmozis jellegű – monoton zakatolás, ahogyan a jelenetek kezdettől egymásra sorjáznak. Így a Teljes napfogyatkozás egyfajta szürke abszurditássá lesz: híresen izgalmas művész-biográfiák laposan gondos, félrehordóan felületes felmondásává. A maszkokkal meg a nyűtt jelmezekkel nincs baj; különösen a rendületlenül abszintozó, kivénhedt Verlaine-t kellemes nézegetni (játszó személy: a Mike Leigh-féle Mezítelenülben feltűnt David Thewlis).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/08 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=325