KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Titanic Fesztivál

• Bikácsy Gergely: A márki és a mimus Sade márki élete
• Antal István: Szabadszád Beszélgetés Szirtes Andrással
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Betege a hazug világnak Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1993
• Kézdi-Kovács Zsolt: Vissza a történethez Cannes

• Molnár Gál Péter: Kitaposott bakancsok Sir Richard Chaplinje
• Földényi F. László: A rosszkedvű filozófus Wittgenstein
FORGATÓKÖNYV
• Nádas Péter: A fotográfia szép története Filmnovella 2.
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Madame sans-gêne Madonna
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: A negyvenkettedik Síró játék
• Fáber András: Ötvenhatos mese A gólyák mindig visszatérnek
LÁTTUK MÉG
• Sneé Péter: Idétlen időkig
• Koltai Ágnes: Csendes érintés
• Mockler János: Igaz történet férfiakról és nőkről
• Mockler János: Jó zsaru, kisebb hibákkal
• Barotányi Zoltán: Sommersby
• Schubert Gusztáv: Világok arca – Baraka
• Tamás Amaryllis: Sivatagi lavina
• Kovács Ágnes: A dzsentlemanus

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ha eljön Joe Black

Hatvani Tamás

 

Ugye rémlik még az Angyalok városának meséje? Ez volt az a film, melyben egy földöntúli lény, nevezetesen angyal enged a földi élet kínálta csábításoknak, minekután beleszeret egy halandó nőszemélybe, ki történetesen kórházi orvos. Filmünk „hőse” úgyszintén földöntúli, éppenséggel maga a Halál, ki csillapítván a földi lét iránti olthatatlan kíváncsiságát, „bradpitt” fazonú porhüvelyt ölt magára, majd beleszeret egy nőszemélybe, ki történetesen kórházi orvos. Nos, a Meet Joe Black ezek után másról nem képes szólni, csakis arról, hogy miként kell ugyanabból a kiindulópontból egy sokkal rosszabb és hosszabb filmet csinálni.

Az elragadóra sikeredett Kaszás kalauzra lel az orvosnak tanult lány édesapjának személyében. A meglett férfiú menő üzletember, sajnos 65 évesen elszállítandó, viszont mázlija van, mert Anthony Hopkins alakítja. Kettejük között sajátos alku költetik: a világi némi haladékot nyer, míg az alvilági a felszínnel való nem felszínes ismerkedést remélheti; Halálból átmenetileg üzlettárs lesz, barát, ki viccesen mond okosakat, Fekete Jóskának hívják, és rajong a mogyoróvajért. Ezek után már tényleg csak a szerelem hiányozhat, ámde nem. Van rá 180 perc.

Szerelem és Halál örök problematikáját kellene itt újfent, korszerűen feszegetni, ám ebből a törekvésből semmi nem valósul meg. Brad Pitt óta amúgy is mindenki tudja, hogy a Halál nem utazik egyedül, a többi meg merő unalom, utazás egy anakronisztikus hollywoodi időbe - vágányzárral. Legjobb esetben ez egy Anthony Hopkins-film, melyből kiderül, hogy Anthony Hopkins igen jó színész. Brad Pitt sokadik imidzsváltás-próbája bénára sikeredett, a rendező Martin Brest pedig jobban tenné, ha újra vidám csávófilmeket készítene, ahhoz ugyanis értett. Ha viszont Fekete Jóska randevúra hív, azonnal mondj nemet!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/02 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3970