KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Titanic Fesztivál

• Bikácsy Gergely: A márki és a mimus Sade márki élete
• Antal István: Szabadszád Beszélgetés Szirtes Andrással
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Betege a hazug világnak Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1993
• Kézdi-Kovács Zsolt: Vissza a történethez Cannes

• Molnár Gál Péter: Kitaposott bakancsok Sir Richard Chaplinje
• Földényi F. László: A rosszkedvű filozófus Wittgenstein
FORGATÓKÖNYV
• Nádas Péter: A fotográfia szép története Filmnovella 2.
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Madame sans-gêne Madonna
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: A negyvenkettedik Síró játék
• Fáber András: Ötvenhatos mese A gólyák mindig visszatérnek
LÁTTUK MÉG
• Sneé Péter: Idétlen időkig
• Koltai Ágnes: Csendes érintés
• Mockler János: Igaz történet férfiakról és nőkről
• Mockler János: Jó zsaru, kisebb hibákkal
• Barotányi Zoltán: Sommersby
• Schubert Gusztáv: Világok arca – Baraka
• Tamás Amaryllis: Sivatagi lavina
• Kovács Ágnes: A dzsentlemanus

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy nő vagy kettő

Tamás Amaryllis

Hogyan válik egy szenzációs lelet, egy kétmillió éves női csontváz, közkincs helyett közprédává…, a történet merő képtelenség is lehetne annak, aki emberi-társadalmi viszonylatokról, kapcsolatokról, az életről még nem tud eleget. Miért tűnik Julien Chayssac paleontológus (Gérard Depardieu) mániákusan művelt hivatása abszurdnak, miért nem érzünk idegenséget a zavaros múltú manöken, a gátlástalanul kockáztató Jessica (Sigourney Weaver) láttán? Az érték- vagy az érdekrendet átértelmező Julien Chayssac miért talál szövetségest – machogőgjét, tudós naivitását félretéve – a szabadabb, romlottabb és felnőttebb világot képviselő Jessicában a történet végére? Azt mondják, a perifériák sajátos értékei iránt mindig a fejlődés elakadásakor nő meg az érdeklődés… Bizarr zsákutca: ma az értéknélküliség (az eldobhatóság, az elherdálhatóság) is érték.

Daniel Vigne világa, a leegyszerűsített és vállalt torzkép csak eleinte látszik kellemes, csipkelődő önportrénak. Értékpocsékoló hajlamainkkal szembesülni ugyanis nem profán vigalom; sajnos már be vagyunk avatva. A rendező palackpostája megadja a „pontos” koordinátákat, vészhelyzetben az ember már ettől megkönnyebbül. Sürgős segítségre azonban hiába vár, csak a mindenkiben ott rejlő több millió éves életdacban reménykedhet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/08 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5220