KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Titanic Fesztivál

• Bikácsy Gergely: A márki és a mimus Sade márki élete
• Antal István: Szabadszád Beszélgetés Szirtes Andrással
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Betege a hazug világnak Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1993
• Kézdi-Kovács Zsolt: Vissza a történethez Cannes

• Molnár Gál Péter: Kitaposott bakancsok Sir Richard Chaplinje
• Földényi F. László: A rosszkedvű filozófus Wittgenstein
FORGATÓKÖNYV
• Nádas Péter: A fotográfia szép története Filmnovella 2.
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Madame sans-gêne Madonna
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: A negyvenkettedik Síró játék
• Fáber András: Ötvenhatos mese A gólyák mindig visszatérnek
LÁTTUK MÉG
• Sneé Péter: Idétlen időkig
• Koltai Ágnes: Csendes érintés
• Mockler János: Igaz történet férfiakról és nőkről
• Mockler János: Jó zsaru, kisebb hibákkal
• Barotányi Zoltán: Sommersby
• Schubert Gusztáv: Világok arca – Baraka
• Tamás Amaryllis: Sivatagi lavina
• Kovács Ágnes: A dzsentlemanus

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tex és a Mélység Ura

Tamás Amaryllis

 

Az érdektelen átlagprodukció minősítést sem érdemli Duccio Tessari legújabb kalandfilmje, melyet egy negyven éve népszerű képregény eredeti figuráiról mintázott a rendező, Bonellinek – a Tex Wilier képregények szerzőjének – segítségével. (Sőt, színészi közreműködésével).

Hamburgeresített indián-sztorit látunk. Itt már nyoma sincs holmi cooperi romantikának: ha az embert az első harminc percben a nyüzsgő nyüvekkel teli áldozatkoponyák morbid képei nem elégítenék ki, akkor ráadásként megtekintheti, hogyan riadoznak Tex Willertől az elhízott, dizájnos egyenruhákba öltöztetett yaqui indiánok, s mindezt betetőzi a „rejtélyes” Tulac megjelenése, valahogy úgy, ahogy egy úttörőtábort záró Nagy Tűz mellett a fáradt, ám kedélyes kispajtások elképzelik a bosszúálló indián amazont... „Custer legyen a nevem, ha ez a film hiteles!” – írta egykor a fáma szerint egy sziú kritikus –, feltehetőleg hasonló élményben részesülve. Az enyém meg Bajkeverő Jane, ha ez a film akár csak gyorsfogyasztásra is alkalmas volna!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/07 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5248