KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Titanic Fesztivál

• Bikácsy Gergely: A márki és a mimus Sade márki élete
• Antal István: Szabadszád Beszélgetés Szirtes Andrással
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Betege a hazug világnak Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1993
• Kézdi-Kovács Zsolt: Vissza a történethez Cannes

• Molnár Gál Péter: Kitaposott bakancsok Sir Richard Chaplinje
• Földényi F. László: A rosszkedvű filozófus Wittgenstein
FORGATÓKÖNYV
• Nádas Péter: A fotográfia szép története Filmnovella 2.
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Madame sans-gêne Madonna
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: A negyvenkettedik Síró játék
• Fáber András: Ötvenhatos mese A gólyák mindig visszatérnek
LÁTTUK MÉG
• Sneé Péter: Idétlen időkig
• Koltai Ágnes: Csendes érintés
• Mockler János: Igaz történet férfiakról és nőkről
• Mockler János: Jó zsaru, kisebb hibákkal
• Barotányi Zoltán: Sommersby
• Schubert Gusztáv: Világok arca – Baraka
• Tamás Amaryllis: Sivatagi lavina
• Kovács Ágnes: A dzsentlemanus

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tanmesék a szexről

Szemadám György

 

A maga módján kuriózum ez a film. Meggyőződésem ugyanis, hogy Siklósi Szilveszter opuszát a magyar filmgyártás egyik örök mélypontjaként fogja számontartani a hálás utókor. És nem csak szakmai, de erkölcsi tekintetben is. No nem! Nem azért, mert botrányos szex-attrakciók zajlanak a vetítővásznon. Éppen ellenkezőleg: mert becsali – és megtévesztő – cím mögött két olyan vértelen történetke húzódik meg, melyekben a legilledelmesebb és legunalmasabban „aktuális” közhelyek szólnak nem a szexről, hanem a szexuális nyomorról. Erkölcstelennek tartom ugyan az utóbbi évek szexiparának giccsáradatát, mely oly jól kezelhető eszköz a tömegember-termelés futószalagján, de még ennél is visszatetszőbb számomra, ha az erre kondicionált-deformált ember még a neki járó húskonzervet is üresen kapja kézbe. Mert miről is szólnak a történetek? Egy vidéki tanítónőről, aki felismervén az önálló lakáshoz jutás reménytelenségét, s feltételezhetően elunván a parkok sötétjében való szeretkezések kényelmetlenségét, hétvégi kurvának szegődik el egy elegáns szállodába, illetve egy fiatal házaspárról, akik hasonló indítékokból beköltöznek egy tanács hivatali helyiségébe, ahol az alkalmi szeretkezések lehetősége fejében kiváló munkát végeznek. Az első történet ugyan kiváló üzleti érzékkel tapint rá arra a tényre, hogy a „legősibb női foglalkozás”-nak hazudott pálya, mondhatni a „társadalmunk érdeklődésének homlokterébe” került (lásd: a Zalatnay–Cicciolina jelenséget, illetve a K1, K2 és Kn filmek sorozatát), s hogy lassanként a legmagasabb presztízsű tevékenységek egyikévé válik, ám egészen sajátos módon egy Altay Margit-leányregény édelgésével és szemérmességével teszi ezt elfogadhatóvá. Az Eszenyi Enikő-alakította főhősnő testéből egy centiméternyivel sem látszik több a filmben, mint amit egy strandon láthatunk, megkímél minket a film a hétvégi munkavégzés mégoly esztétikus tálalásától is, csupán azt érzékeljük, hogy ez a vidéki tanítónő elegáns étteremben vacsorázik, jóképű férfiakkal – akik minden szempontból felülmúlják nutriaszar-szagú és kissé mulya szerelmét –, s annak fejébe, hogy nylonharisnyáját ügyesen tudja a kristálycsillárra dobni, reggelente kemény valutával díszített éjjeliszekrény mellett ébred, egy drága szállodában. Hát van épeszű magyar honleány, aki ne irigyelhetné ezen idilli életéért? A másik történet is oly könnyeden, oly könnyes-mosolygós ártatlansággal sorolgatja a bohó fiatalság lakáshoz jutásának (egymáshoz jutásának) problémáit, és a nem kevésbé bohókás hivatali élet furcsaságait, hogy az ember önkéntelenül is arra gondol: hátha csak az a baja ennek az országnak, hogy nincs elég humorérzéke, s nem tudja a dolgait könnyedén venni. Hisz végül is minden rendben megy: a szituációk állandóan ismétlődnek, ezért aztán rend van, és ugyanazért ez a film is olcsó.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/08 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5453