KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Titanic Fesztivál

• Bikácsy Gergely: A márki és a mimus Sade márki élete
• Antal István: Szabadszád Beszélgetés Szirtes Andrással
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Betege a hazug világnak Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1993
• Kézdi-Kovács Zsolt: Vissza a történethez Cannes

• Molnár Gál Péter: Kitaposott bakancsok Sir Richard Chaplinje
• Földényi F. László: A rosszkedvű filozófus Wittgenstein
FORGATÓKÖNYV
• Nádas Péter: A fotográfia szép története Filmnovella 2.
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Madame sans-gêne Madonna
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: A negyvenkettedik Síró játék
• Fáber András: Ötvenhatos mese A gólyák mindig visszatérnek
LÁTTUK MÉG
• Sneé Péter: Idétlen időkig
• Koltai Ágnes: Csendes érintés
• Mockler János: Igaz történet férfiakról és nőkről
• Mockler János: Jó zsaru, kisebb hibákkal
• Barotányi Zoltán: Sommersby
• Schubert Gusztáv: Világok arca – Baraka
• Tamás Amaryllis: Sivatagi lavina
• Kovács Ágnes: A dzsentlemanus

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Halálos mánia

Ardai Zoltán

 

Ennek az amerikai produkcióban készült, New York-i helyszínen játszódó és egész konstrukcióját tekintve is típusosan amerikai rémfilmnek legfőbb különlegessége, hogy rendezője nemrégiben amerikanizálódott magyar, aki budapesti magyar operatőrrel forgatta művét. A felhasznált színes nyersanyag szerény minősége, a jelenetek szuggesztivitását időnként meg-megtörő rendezésbeli botlások, a dialógusokbeli esetlenségek vagy a film hirtelen (minden thrillerművészeti kifinomultságot nélkülöző) lezárulása nem túlontúl bántó, inkább bizonyos elsőfilmes bájról beszélhetünk, különösen, hogy a Halálos mánia amúgy sem humortalan thriller. Hogy a műfajt inkább csak mennyiségi értelemben gyarapítja, azt sem sérelmezhetjük nagyon: a műfaji sztereotípiák és a teremtő-erejű nagy elődök munkáiból átvett motívumok sűrűn és szervesen összegződnek itt: hamisítatlan tengerentúli félhorror-produktummal van dolgunk. Többletet mindenekelőtt a filmbeli ölőmániás zsaroló-figura egyénítése jelent, ezé a jó intellektusú fiatalemberé, aki egy felsőoktatási központ alagsori rendszerében tanyázik szerelőként (míg odafönt nálánál szellemtelenebb kiváltságosok élik világukat). Habár sok monoton szokása van – például: agonizáló áldozatait ritkán mulasztja el gonosz gyengédséggel szájoncuppantani –, egyetlen percre sem válik untató alakká.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/11 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5520