KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Titanic Fesztivál

• Bikácsy Gergely: A márki és a mimus Sade márki élete
• Antal István: Szabadszád Beszélgetés Szirtes Andrással
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Betege a hazug világnak Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1993
• Kézdi-Kovács Zsolt: Vissza a történethez Cannes

• Molnár Gál Péter: Kitaposott bakancsok Sir Richard Chaplinje
• Földényi F. László: A rosszkedvű filozófus Wittgenstein
FORGATÓKÖNYV
• Nádas Péter: A fotográfia szép története Filmnovella 2.
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Madame sans-gêne Madonna
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: A negyvenkettedik Síró játék
• Fáber András: Ötvenhatos mese A gólyák mindig visszatérnek
LÁTTUK MÉG
• Sneé Péter: Idétlen időkig
• Koltai Ágnes: Csendes érintés
• Mockler János: Igaz történet férfiakról és nőkről
• Mockler János: Jó zsaru, kisebb hibákkal
• Barotányi Zoltán: Sommersby
• Schubert Gusztáv: Világok arca – Baraka
• Tamás Amaryllis: Sivatagi lavina
• Kovács Ágnes: A dzsentlemanus

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Szükségszerű uborkaszezon?

Csatári Béla

 

Tisztelt Szerkesztőség!

 

Gondolom, Önök „hivatalból” is figyelemmel kísérik a moziműsort, nyáron is. Nem tudom, megegyeznek-e tapasztalataink; nekem olybá tűnik, hogy a nyári hónapok filmbemutatói kizárólag az igénytelen nézőkre számítanak. Pedig tudtommal közismert tény, hogy a moziba járók többsége a fiatal korosztályokból kerül ki, s nyáron van szünet nemcsak az általános és középiskolákban, de az egyetemeken is.

Olvastam, hogy az USA-ban, Franciaországban, Olaszországban gyakran mutatnak be igényes filmújdonságokat a június–szeptember közötti időszakban: éppen az említett rétegek érdeklődésére számítva. Ám azt is olvastam valahol, hogy a magyar filmrendezők állítólag sértésnek tekintenék, ha nyáron rendeznék meg új filmjük premierjét. Nincs is magyar bemutató legalább két hónapon át! Vajon Pasolini, De Sica, Fellini, Bertolucci jónéhány – azóta klasszikussá érett – alkotásának miért nem ártott, hogy augusztusban, szeptember első napjaiban volt az ősbemutatója Rómában, Milánóban?

A szabadtéri színpadokon is sokáig csak habkönnyű csacskaságokat játszottak nálunk; míg az utóbbi néhány év örvendetesen megváltozott gyakorlata be nem bizonyította, hogy fajsúlyos művek is zsúfolt nézőtereket vonzhatnak a meleg hónapokban. Miért épp a moziműsor összeállítói – és a jelek szerint csak nálunk – ragaszkodnak olyan mereven az idejétmúlt „uborkaszezon”-koncepcióhoz? És vajon miért nem jut eszükbe úgynevezett „elő-premiereket” rendezni igényes művészfilmekből a nyári hónapokban Budapesten kívül például Siófokon, Balatonfüreden, Sopronban, meg a többi, ilyenkor nagyvárosnyi népességű üdülőközpontban?

Nálunk nyaraló római barátom – egyetemista –, moziba akart menni egy esős júliusi napon. Égett az arcom, mikor lefordítottam neki a heti moziműsort; mert azt a néhány, művészileg is értékes filmet, ami eldugott kis mozik műsorán szerepelt, ő már mind évekkel ezelőtt látta. A moziműsor egésze pedig az igényes néző számára: maga a sivatag.

Tisztelettel

Csatári Béla egyetemi hallgató

Budapest


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/09 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6034