KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Titanic Fesztivál

• Bikácsy Gergely: A márki és a mimus Sade márki élete
• Antal István: Szabadszád Beszélgetés Szirtes Andrással
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Betege a hazug világnak Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1993
• Kézdi-Kovács Zsolt: Vissza a történethez Cannes

• Molnár Gál Péter: Kitaposott bakancsok Sir Richard Chaplinje
• Földényi F. László: A rosszkedvű filozófus Wittgenstein
FORGATÓKÖNYV
• Nádas Péter: A fotográfia szép története Filmnovella 2.
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Madame sans-gêne Madonna
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: A negyvenkettedik Síró játék
• Fáber András: Ötvenhatos mese A gólyák mindig visszatérnek
LÁTTUK MÉG
• Sneé Péter: Idétlen időkig
• Koltai Ágnes: Csendes érintés
• Mockler János: Igaz történet férfiakról és nőkről
• Mockler János: Jó zsaru, kisebb hibákkal
• Barotányi Zoltán: Sommersby
• Schubert Gusztáv: Világok arca – Baraka
• Tamás Amaryllis: Sivatagi lavina
• Kovács Ágnes: A dzsentlemanus

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szerelem Montrealban

Hollós László

 

Itt aztán szem nem marad szárazon. A Kramer kontra Kramer után, íme egy újabb film, amelyen kedvére zokoghat a néző. Az alkotók élőre megfontoltan és tervszerűen törekednek arra, hogy elsírjuk magunkat, s bizony legény legyen a talpán, aki legalább egy kicsit el nem érzékenyül. Kanadai love story ez a javából. Szívfacsaró, romantikus mozi, néhány giccses, melodramatikus jelenetet és a befejezést leszámítva még a jó ízlés határain belül. Mindezzel nincs ellentétben, – bármilyen hihetetlen is –, hogy ennek a megható nagyjelenetekben bővelkedő filmnek pergő ritmusa és kedves humora van. Larry Kent rendező nagyon ért az érzelmi hatáskeltéshez. És a másoláshoz. Szerelemről, kanadai angol– francia ellentétről, hazaszeretetről szóló, háborúellenes filmje Love storynak indul, aztán egy kicsit West Side Storyra, majd az Eper és vérre emlékeztet, míg végül Ashby Hazatérésének átdolgozott változata lesz belőle.

A nézőtér már könnyárban úszik, de Kent nem éri be ennyivel. Csavar még egyet az érzelmes történeten. Hűen követi azt az amerikai filmes szabályt, amely nem írja elő ugyan a happy endet, de a lesújtó, reménytelen befejezést tiltja. Kiderül: a halottnak hitt imádott kedves mégis él. Csak éppen láb nélkül, tolókocsiba kényszerítve és a világtól távol. A záró, kórházi jelenet sírós-nevetős összeölelkezése már túlzás. Könnyből is megárt a sok.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/02 44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6669