KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Titanic Fesztivál

• Bikácsy Gergely: A márki és a mimus Sade márki élete
• Antal István: Szabadszád Beszélgetés Szirtes Andrással
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Betege a hazug világnak Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1993
• Kézdi-Kovács Zsolt: Vissza a történethez Cannes

• Molnár Gál Péter: Kitaposott bakancsok Sir Richard Chaplinje
• Földényi F. László: A rosszkedvű filozófus Wittgenstein
FORGATÓKÖNYV
• Nádas Péter: A fotográfia szép története Filmnovella 2.
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Madame sans-gêne Madonna
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: A negyvenkettedik Síró játék
• Fáber András: Ötvenhatos mese A gólyák mindig visszatérnek
LÁTTUK MÉG
• Sneé Péter: Idétlen időkig
• Koltai Ágnes: Csendes érintés
• Mockler János: Igaz történet férfiakról és nőkről
• Mockler János: Jó zsaru, kisebb hibákkal
• Barotányi Zoltán: Sommersby
• Schubert Gusztáv: Világok arca – Baraka
• Tamás Amaryllis: Sivatagi lavina
• Kovács Ágnes: A dzsentlemanus

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Legenda

Csoóri Sándor

Huszárik Zoltán halálára

 

A nyírfák között

októbervégi eső szomorkodik.

Valakivel titkos találkát beszélt meg itt a hegyen,

de az a valaki idejekorán eltávozott.

Azt mondják: vékony, szélcibálta férfi volt,

hóna alatt fekete mappa,

járt föl-alá türelmetlenül az aranyba mártott leveleken,

nézte a láthatárt elsötétítő vadlibákat

s egyszerre csak megindult futva leleté,

mint aki az anyja gyászkendőjét látja

fölcsapódni az égre,

vagy az örök lósörényeket az örök vágóhíd felől –

Ömlött utána a hegyről a rozsda,

operaházi vörheny, megvénült prófétavér,

s mappája lapjai szétszóródtak a bokros lejtőn

s a rajzokon nők, nők, egy szecessziós édenkert bentlakói,

combok és elernyedt kezek a délután lusta sugarában,

valami elkezdődő és végetnemérő balsors vázlatai:

mintha virágcsokrokat sodorna

asztalunk felé az árvíz.

Talán egy ámokfutó, talán egy epilepsziás szépfiú,

talán egy Csontváry-árnyék lehetett az a menekülő,

talán egy részeg égfaragó, rebesgették a mindenttudók.

Voltak, akik szívdobogva kutatták át érte

az irgalmas völgyet,

de az elmosódó lábnyomok fölött

márcsak a vörös berkenyeágak parázslottak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/01 15. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7203