KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Titanic Fesztivál

• Bikácsy Gergely: A márki és a mimus Sade márki élete
• Antal István: Szabadszád Beszélgetés Szirtes Andrással
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Betege a hazug világnak Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1993
• Kézdi-Kovács Zsolt: Vissza a történethez Cannes

• Molnár Gál Péter: Kitaposott bakancsok Sir Richard Chaplinje
• Földényi F. László: A rosszkedvű filozófus Wittgenstein
FORGATÓKÖNYV
• Nádas Péter: A fotográfia szép története Filmnovella 2.
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Madame sans-gêne Madonna
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: A negyvenkettedik Síró játék
• Fáber András: Ötvenhatos mese A gólyák mindig visszatérnek
LÁTTUK MÉG
• Sneé Péter: Idétlen időkig
• Koltai Ágnes: Csendes érintés
• Mockler János: Igaz történet férfiakról és nőkről
• Mockler János: Jó zsaru, kisebb hibákkal
• Barotányi Zoltán: Sommersby
• Schubert Gusztáv: Világok arca – Baraka
• Tamás Amaryllis: Sivatagi lavina
• Kovács Ágnes: A dzsentlemanus

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A túlélés ára

Lajta Gábor

 

Felmondanak egy amerikai tisztviselőnek, mire az lelövi főnökeit. Nem emelnek vádat ellene, hanem elmegyógyintézetbe dugják, mert (mint később kiderül) „túl sokat tud”. Egy svájci újságíró rájön erre és nyomozni kezd. (Michel Piccoli alakítja fáradt-rutinosan).

A rendező nem döntötte el, hogy politikai krimit, buñueli társadalmi szatírát, vagy pontos eseményrajzot készítsen. Mindegyikből csipegetve – langyos művet alkotott.

Állott levegőjű képek, túl későn elvágott jelenetek, papírmasé figurák: mégis (vagy éppen ezért) összeáll egy „elidegenedett” világ, és a várakozás izgalma, hogy valaminek történnie kell, ébrentartja figyelmünket, nézhetővé teszi a filmet. Ez a feszültség azonban „felületi feszültség”. Kikövetkeztethető ugyan a filmből valamiféle tanulság (a korrupt államgépezetről, vagy: még a gyilkosok is áldozatok?), és úgy látszik, a rendezőnek rossz véleménye van az egész társadalomról. Ezt azonban olyan szelíden és tartózkodóan mondja el, hogy el se igen hisszük neki. Különösen, amikor a film végén az újságíró győztesen telefonba diktálja a leleplező szavakat. Rutinosabban elkészített amerikai filmekben (A keselyű három napja, Serpico) ilyenkor még beiktatnak egy jelenetet a dolog reménytelenségéről...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/07 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7403