KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Titanic Fesztivál

• Bikácsy Gergely: A márki és a mimus Sade márki élete
• Antal István: Szabadszád Beszélgetés Szirtes Andrással
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Betege a hazug világnak Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1993
• Kézdi-Kovács Zsolt: Vissza a történethez Cannes

• Molnár Gál Péter: Kitaposott bakancsok Sir Richard Chaplinje
• Földényi F. László: A rosszkedvű filozófus Wittgenstein
FORGATÓKÖNYV
• Nádas Péter: A fotográfia szép története Filmnovella 2.
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Madame sans-gêne Madonna
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: A negyvenkettedik Síró játék
• Fáber András: Ötvenhatos mese A gólyák mindig visszatérnek
LÁTTUK MÉG
• Sneé Péter: Idétlen időkig
• Koltai Ágnes: Csendes érintés
• Mockler János: Igaz történet férfiakról és nőkről
• Mockler János: Jó zsaru, kisebb hibákkal
• Barotányi Zoltán: Sommersby
• Schubert Gusztáv: Világok arca – Baraka
• Tamás Amaryllis: Sivatagi lavina
• Kovács Ágnes: A dzsentlemanus

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vágta

Barabás Judit

 

Bármilyen hálás és kedvelt téma a polgárháború, ebben a filmben nem sikerült semmi újat mondani róla.

Egyetlen ötlete van a rendezőnek: az, hogy a háború iszonyatával és pusztításával szembenálló értékeket, szépséget a lovak testesítik meg. Az ő sorsukat szánták a film készítői a drámai feszültség magjának: a fehérek, miközben menekülnek, az állatokkal nem törődnek, magukra hagyják őket. Ám a film valamiképpen mégis a lovak életben maradásával végződik. Ez a happy end azonban teljesen indokolatlan, sőt: a bonyolultnak egyáltalában nem nevezhető cselekmény is csak fáradságosán követhető.

A legélvezhetőbb jelenetek végül is azok, amelyekben hosszú percekig (lassítva, gyorsítva, úsztatva, lebegtetve) csak a vágtató ménest látjuk – a szép állatokat és a technikai trükkök csillogását.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/02 44-45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7565