KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/október
KRÓNIKA
• (X) : Szmoktunovszkij ismeretlen szerepeiből Filmsorozat az Örökmozgóban
MAGYAR FILM
• Mihancsik Zsófia: Filmtörvényen kívül Beszélgetés Szabó Istvánnal és Kőhalmi Ferenccel
• Bársony Éva: A gyanakvás légköre Beszélgetés Sára Sándorral

• Földényi F. László: Hazát kereső nemzedék Heimat II.
TELEVÍZÓ
• György Péter: Az európai tévétudat EuroNews
• Várkonyi Tibor: A Didier-ügy Francia reality show
• Almási Miklós: A médiának mindig igaza van… A tévé-mítoszgyár
KÖNYV
• Kelecsényi László: A szabály és a kivétel Henri-Pierre Roché: Jules és Jim

• Janisch Attila: Psycho Az én mozim
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Görbülő tér a zseni körül Van Gogh
• Kéri László: Mindez nekünk már csak mozi marad? Sztálingrád
• Kozma György: Henrik galambjai Árnyékszázad
• Bakács Tibor Settenkedő: Hollywoodi fosszília Jurassic Park
• Barotányi Zoltán: Nuncsakus húszéveseké a világ Az utolsó akcióhős
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Összeomlás
• Glauziusz Tamás: A zongorakísérő
• Barotányi Zoltán: Red Rock West
• Gelencsér Gábor: Az emberi szív térképe
• Mockler János: Bűnben égve
• Sneé Péter: Haláli fegyver
• Tamás Amaryllis: A szerelem hullámhosszán

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Richard J. Lewis: Barney és a nők

A fősodor verziója

Roboz Gábor

Mordecai Richler regényének profi és könnyebben fogyasztható adaptációja.

Akár jelzésértékűnek is tekinthetjük, hogy a több midcult-alkotóval rendszeresen együtt dolgozó Robert Lantos nem szerzői vénával rendelkező filmkészítők, hanem iparosok kezébe adta Mordecai Richler karrierzáró regényének adaptációját. A kanadai író terjedelmes és összetett kötetét egy főleg tévésorozatokon trenírozott rendező (Richard J. Lewis) és egy jobbára televíziós katasztrófafilmeket jegyző forgatókönyvíró (Michael Konyves) ültette át a vászonra, és a magyar származású producer által összeverbuvált stábnak érezhetően két cél lebeghetett a szeme előtt. A végeredményből ítélve egyrészt nem állt szándékukban teljesen átvenni Richler koncepcióját, amelynek központi eleme a történet mesélőjének megbízhatatlan karaktere (lásd a könyv eredeti címét), másrészt közelebb akarták hozni a közönséghez az alapmű nehezen szerethető címszereplőjét.

A filmkészítők úgy vezették elő a történetet, ahogy az egy közönségsikerre pályázó csapathoz illik: a kötelező és meglehetősen drasztikus farigcsáláson túl kidolgoztak egy napjainkhoz kötődő cselekményszálat, amelyen mozgathatják a korosodó főhőst, és újra meg újra megszakították ezt az egymást követő életszakaszok bemutatásával. A tévéproducer fordulatos történetével az alkotók arra kaptak lehetőséget, hogy egy komikus, romantikus és drámai pillanatokat egyaránt felvonultató mozival megszólíthassanak egy igen széles befogadói réteget. És bár a játékidő vége felé jelezték, hogy Barney emlékei nem feltétlenül megbízhatóak, végső soron nem játszották ki Richler egyik legütősebb lapját, holott manapság már a fősodor felé húzó mozilátogatók is egyre edzettebbek a komplexebb elbeszélői szerkezetek befogadása terén. Ami pedig a főhős figuráját illeti, a filmesek ugyan megőrizték valamelyest izgalmas ellentmondásosságát, addig gyúrták, amíg el nem érték, hogy a néző könnyebben szeresse meg az olvasónál, és ez persze nem kis részben a szerepre termett Paul Giamattinak köszönhető.

A Barney és a nők a fentiekkel együtt igényes és szerethető dramedy, amelynek alakításain, képein és dramaturgiáján egyaránt érződik az alkotói rutin, Richler regénye tehát színvonalas kedvcsinálót kapott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 49-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10871