KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/október
KRÓNIKA
• (X) : Szmoktunovszkij ismeretlen szerepeiből Filmsorozat az Örökmozgóban
MAGYAR FILM
• Mihancsik Zsófia: Filmtörvényen kívül Beszélgetés Szabó Istvánnal és Kőhalmi Ferenccel
• Bársony Éva: A gyanakvás légköre Beszélgetés Sára Sándorral

• Földényi F. László: Hazát kereső nemzedék Heimat II.
TELEVÍZÓ
• György Péter: Az európai tévétudat EuroNews
• Várkonyi Tibor: A Didier-ügy Francia reality show
• Almási Miklós: A médiának mindig igaza van… A tévé-mítoszgyár
KÖNYV
• Kelecsényi László: A szabály és a kivétel Henri-Pierre Roché: Jules és Jim

• Janisch Attila: Psycho Az én mozim
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Görbülő tér a zseni körül Van Gogh
• Kéri László: Mindez nekünk már csak mozi marad? Sztálingrád
• Kozma György: Henrik galambjai Árnyékszázad
• Bakács Tibor Settenkedő: Hollywoodi fosszília Jurassic Park
• Barotányi Zoltán: Nuncsakus húszéveseké a világ Az utolsó akcióhős
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Összeomlás
• Glauziusz Tamás: A zongorakísérő
• Barotányi Zoltán: Red Rock West
• Gelencsér Gábor: Az emberi szív térképe
• Mockler János: Bűnben égve
• Sneé Péter: Haláli fegyver
• Tamás Amaryllis: A szerelem hullámhosszán

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nyerő páros

Csordás Lajos

 

Úgy fest, kelendők mostanában a chicagói Bikák az amerikai filmpiacon. Legutóbb Michael Jordan ugrott be Tapsi Hapsi mellé a Zűr az űrben című filmbe, most pedig Dennis Rodman, a Chicago Bulls másik „színes egyénisége” jelenik meg Jean-Claude Van Damme oldalán a Nyerő párosban.

A zöldhajú kosárlabdázó akcióhősként való szerepeltetése azonban csak az egyik különlegessége ennek a kulturálisan sokszínű alkotásnak. A film nem nélkülözi a költői fantáziaelemeket sem. Láthatjuk például, hogy igenis léteznek az elysiumi mezők, ahol államilag halottnak nyilvánított terroristaelhárítók tengetik szigorúan ellenőrzött mindennapjaikat. Közéjük kerül Jack Quinn is (Jean-Claude Van Damme), miután a hírhedt terrorista, Stavros (Mickey Rourke) súlyosan megsebesíti.

Nemsokára sikerül azonban megszöknie és visszatérnie a „létezők” világába. Szökésében fontos szerepe van egy kólásdoboznak, de a néző számára ekkor még nem világos, hogy itt egy rejtett Coca-Cola reklámfilmmel ül szemben. Ez számomra is csak a fináléban derült ki, amikor Quinn a római Kolosszeum aláaknázott küzdőterén megvívta a visszavágót Stavrosszal és tigrisével. Quinnt és a zöldhajút (a nyerő párost!) ekkor egy coca-colás automata mentette meg, ennek fedezékében vészelték át ugyanis a hirosimai méretű detonációt, amikor Stavros aknára lépett („kirobbanó érzés”).

Ettől függetlenül úgy érzem, hogy a rendező, a hong-kongi Tsui Hark első hollywoodi filmjében megszolgálta a producer bizalmát. Látványos, kissé keletiesen fantáziadús akciófilmet rendezett. Nekem egyébként Mickey Rourke tetszett a legjobban, aki nem vette át a hong-kongi stílust, most is megmaradt klasszikus, amerikai vágású nehézfiúnak, örök fenegyereknek.

Ő volt a ballaszt ebben a könnyű léghajóban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/07 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1504