KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/október
KRÓNIKA
• (X) : Szmoktunovszkij ismeretlen szerepeiből Filmsorozat az Örökmozgóban
MAGYAR FILM
• Mihancsik Zsófia: Filmtörvényen kívül Beszélgetés Szabó Istvánnal és Kőhalmi Ferenccel
• Bársony Éva: A gyanakvás légköre Beszélgetés Sára Sándorral

• Földényi F. László: Hazát kereső nemzedék Heimat II.
TELEVÍZÓ
• György Péter: Az európai tévétudat EuroNews
• Várkonyi Tibor: A Didier-ügy Francia reality show
• Almási Miklós: A médiának mindig igaza van… A tévé-mítoszgyár
KÖNYV
• Kelecsényi László: A szabály és a kivétel Henri-Pierre Roché: Jules és Jim

• Janisch Attila: Psycho Az én mozim
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Görbülő tér a zseni körül Van Gogh
• Kéri László: Mindez nekünk már csak mozi marad? Sztálingrád
• Kozma György: Henrik galambjai Árnyékszázad
• Bakács Tibor Settenkedő: Hollywoodi fosszília Jurassic Park
• Barotányi Zoltán: Nuncsakus húszéveseké a világ Az utolsó akcióhős
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Összeomlás
• Glauziusz Tamás: A zongorakísérő
• Barotányi Zoltán: Red Rock West
• Gelencsér Gábor: Az emberi szív térképe
• Mockler János: Bűnben égve
• Sneé Péter: Haláli fegyver
• Tamás Amaryllis: A szerelem hullámhosszán

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Dzsungelből dzsungelbe

Kosztolni Ildikó

 

Nem is olyan régen láttam egy bájos, kacagtató, családra-popcornra tervezett francia opuszt (Egy kis indián Párizsban). Ezek után pusztán érzéki csalódásnak vélhettem a fentebb elismerőleg említett filmnek kicsit divatjamúlt, némileg áthangolt, ám annál lehangolóbb variánsát. Nincs kifogásom a recitálás, az újra-, illetve a másképp átírás ellen, hiszen a „poszt”-nak ebben az ezredvégi stádiumában az egykor volt témák megidézése evidencia. Csakhogy egy bizonyos határon túl kezd kissé baljóssá válni.

Egyszer majd azon kapjuk magunkat, hogy vakon botorkálunk a tükörképek, a klónozott iker-mások elvégtelenült labirintusában, s a dzsungelnek ebből a fajtájából aztán vajmi kevés esély nyílik a kijutásra.

Valahogy ekképpen érezheti magát a bőrében filmünk törzsi szokásoknak megfelelően „férfivá” avatott, minden rafinériával megáldott, huncutszemű hőse is, aki odahagyva édesanyja délszaki temperamentumát, a fülledt, ágyékkötős amazonasi vidéket, azt a léleknemesítő feladatot kapja, hogy menjen el a fehér civilizáció infernális metropoliszába, New Yorkba, és hozza el a tüzet a Szabadság-szoborról. Mindehhez nem is szükségeltetik más, csupán néhány jól bevált gyermeki praktika.

Csakhogy a beavatás eme stációit a filmben még valakinek végig kell járnia, ha nem akarja, hogy eddigi, menetrendszerű élete fenekestül felforduljon. Azonban a váratlanul apa-sorsra ítéltetett tőzsdeügynöknek (Tim Allen) még csak elképzelése sincs arról, mi minden rejtőzhet egy ifjú vadember életmentő pakkjában, ösztönlényének megátalkodottságáról pedig jobb, ha hallgatunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/07 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1505