KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/október
KRÓNIKA
• (X) : Szmoktunovszkij ismeretlen szerepeiből Filmsorozat az Örökmozgóban
MAGYAR FILM
• Mihancsik Zsófia: Filmtörvényen kívül Beszélgetés Szabó Istvánnal és Kőhalmi Ferenccel
• Bársony Éva: A gyanakvás légköre Beszélgetés Sára Sándorral

• Földényi F. László: Hazát kereső nemzedék Heimat II.
TELEVÍZÓ
• György Péter: Az európai tévétudat EuroNews
• Várkonyi Tibor: A Didier-ügy Francia reality show
• Almási Miklós: A médiának mindig igaza van… A tévé-mítoszgyár
KÖNYV
• Kelecsényi László: A szabály és a kivétel Henri-Pierre Roché: Jules és Jim

• Janisch Attila: Psycho Az én mozim
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Görbülő tér a zseni körül Van Gogh
• Kéri László: Mindez nekünk már csak mozi marad? Sztálingrád
• Kozma György: Henrik galambjai Árnyékszázad
• Bakács Tibor Settenkedő: Hollywoodi fosszília Jurassic Park
• Barotányi Zoltán: Nuncsakus húszéveseké a világ Az utolsó akcióhős
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Összeomlás
• Glauziusz Tamás: A zongorakísérő
• Barotányi Zoltán: Red Rock West
• Gelencsér Gábor: Az emberi szív térképe
• Mockler János: Bűnben égve
• Sneé Péter: Haláli fegyver
• Tamás Amaryllis: A szerelem hullámhosszán

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kids-zene

Barátságos kísértetek

Déri Zsolt

A slacker-nemzedék kultikus CD-i közt ott a Kölykök filmzenéje is.

 

Beck, Soul Coughing, G. Love and Special Sauce, Fun Lovin’ Criminals, Cake, Eels – az utóbbi két-három év legizgalmasabb zenei trendje Amerikában. Még nemzetközileg elfogadott gyűjtőneve sincs, körülírni szokás, s ezekben a körülírásokban gyakorta bukkan fel a slacker szó, az aktuális amerikai henye-generáció divatvédjegye, ami ez esetben nem is igazán stimmel: a fenti zenészek laza, de dolgos fickók, nem nyavalyognak. Nem kockáztatunk semmit, nevezzük el a stílust mi magunk: legyen a te neved art-hop! Mivelhogy a művészi pepecs viszonylag közös jellemző náluk, meg az is, hogy ezeknél a fehér fickóknál rendre feltűnnek a fekete hip-hop ritmusok. Egyébként heterogén társaság, földrajzilag is (Los Angeles, New York, Philadelphia, Boston, Sacramento), zeneileg is: G. Love-ék zenéje gitár-nagybőgő-dob felállású, nyammogós, organikus blues-rap, a Soul Coughing inkább repetitív és dzsesszes, ők használnak samplert is, ami a kollázsmester Becknél már „alaphangszerré” lép elő, a Cake takarékos, de komplex, ízes provinciális garázszene, az Eels a kifinomult dalszerzői vonalon verhetetlen, a Fun Lovin’ Criminals meg Tarantinóra kacsintó pszeudo-gengszterrap, rockfelállásban. A mentalitás azonban közös: mindannyian az amerikai tradicionális illetve populáris zenék összetevőiből barkácsolnak egyéni, markáns hangzást, sok iróniával, csípő- és fej(r)ingatást indukáló dalokkal.

A Kölykök kísérőzenéjét jegyző Folk Implosion is e család tagja, főként hip-hop ritmusokkal operál, kicsit pszichedelikus, hipnotikus, de felszabadult. A név két kísérletező kedvű harmincast fed: John Davis a Shrimper nevű minicég kulcsembere, Lou Barlow pedig – nos, ő az amerikai alternatív színtér egyik élő legendája, a low-fi barkácsrock atyja, egy zenei Sztahanov. A Dinosaur Jr.-ból való kiválása óta létrehívott, és párhuzamosan működtetett zenekarai (lásd még: Sebadoh, Snetridoh) közül a Folk Implosion a legfrissebb és a szívének legkedvesebb, nagyon komolyan veszi. Pedig „kölykös” játékosságával épp ez az eddigi leglazább, legszabadabb projektje. A zenekart a Kölykök sikere még az amerikai slágerlistákra is feljuttatta: a Natural One című dal kapcsán többen Becket emlegették, arról kevesebb szó esett, mennyit is köszönhet Beck Lou Barlow-nak. A filmzenelemezen a Folk Implosion számai mellett szerepel egy hasonló indíttatású maratoni Slint-kompozíció, egy akusztikus gitáros Sebadoh-dal 1991-ből, egy durva rap a Lo-Downtól, és két gyöngyszem a New York-i underground körökben guruként tisztelt Daniel Johnstontól. Johnston naiv dalszerzőgéniuszként tűnt fel a nyolcvanas évek első felében, aztán élete első LSD-tripje rögtön egy ideggyógyintézetbe juttatta, ahonnan vallásos kényszerképzetekkel szabadult, és azóta is a Gonosszal csatázik. A barkácsminimalista nótafa továbbra is megállás nélkül ontja semmihez sem hasonlítható dalocskáit, az itt hallható kettőből az egyik 1989-ből datálódik, abból az időből, mikor Johnston még egy 59 dolláros Sanyo magnóval készítette felvételeit, a másik viszont vadonatúj, rockzenekarral, csellóval, lüke vokálokkal megtámogatva. Az egyikben Casperről, a barátságos kísértetről, a másikban a film azonos nevű hőséről énekel: „Casper egy olyan világban él, ami semmi jót nem ígér.” Vidám.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/05 30-31. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1629