KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/október
KRÓNIKA
• (X) : Szmoktunovszkij ismeretlen szerepeiből Filmsorozat az Örökmozgóban
MAGYAR FILM
• Mihancsik Zsófia: Filmtörvényen kívül Beszélgetés Szabó Istvánnal és Kőhalmi Ferenccel
• Bársony Éva: A gyanakvás légköre Beszélgetés Sára Sándorral

• Földényi F. László: Hazát kereső nemzedék Heimat II.
TELEVÍZÓ
• György Péter: Az európai tévétudat EuroNews
• Várkonyi Tibor: A Didier-ügy Francia reality show
• Almási Miklós: A médiának mindig igaza van… A tévé-mítoszgyár
KÖNYV
• Kelecsényi László: A szabály és a kivétel Henri-Pierre Roché: Jules és Jim

• Janisch Attila: Psycho Az én mozim
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Görbülő tér a zseni körül Van Gogh
• Kéri László: Mindez nekünk már csak mozi marad? Sztálingrád
• Kozma György: Henrik galambjai Árnyékszázad
• Bakács Tibor Settenkedő: Hollywoodi fosszília Jurassic Park
• Barotányi Zoltán: Nuncsakus húszéveseké a világ Az utolsó akcióhős
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Összeomlás
• Glauziusz Tamás: A zongorakísérő
• Barotányi Zoltán: Red Rock West
• Gelencsér Gábor: Az emberi szív térképe
• Mockler János: Bűnben égve
• Sneé Péter: Haláli fegyver
• Tamás Amaryllis: A szerelem hullámhosszán

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Halálhajó

Takács Ferenc

 

Science fiction film, mégpedig a komolyabbik fajtából, hiába is próbálják magyarországi forgalmazói már a címadással is lefokozni: a Halálhajó lopott cím, könyvolvasóknak a Traven-regényt (és a belőle készült filmet!) idézi, s jó esetben is legfeljebb valami ponyvalantit ígér, míg az eredeti event horizon, azaz „eseményhorizont” a mai kozmofizika (Nagy Bumm, gravitációs kollapszus, fekete törpék és társaik) egyik gyakran használt szakkifejezése, a modern fizikai világkép végső misztériumaira irányítja a néző képzeletét.

Komoly film abból a szempontból is, hogy a mai stift-mozi folklorisztikus közkincstárában hová nyúl és mit kölcsönöz ki onnan a rendező. A Halálhajó az első Alien-film (akkor még igen szokatlan) űr-naturalizmusával indít, majd amikor témájához elérkezik, bevallva-bevallatlanul Tarkovszkij Solarisára ad variációt: a világ végét megjárt és sokáig elveszettnek vélt Eseményhorizont nevű űrhajó élőlényként tért vissza a túlnanról, s a fedélzetére érkező földi mentőosztag tagjait bűneik és mulasztásaik elfojtott emlékeivel szembesíti, a bennük lakozó pokol bugyrait nyitja fel számukra.

S nem csupán lelkileg, hanem kozmofizikai értelemben is az inferno kapujába visz el a film. A téridőt összehajtogatni képes gravitációs hajtómű ugyanis – mint lassan kiderül – a pokol kapuját üzemelteti: aki a közelébe kerül, azt a maga külön lelki poklából a nagy és közös Pokolba viszi, valahová a kozmoszon túlra. A film páratlanul látványos módon, a mai digitális special effect-technika minden trükkjét bevetve vezényli le önnön vizuális és dramaturgiai átmenetét a technikából a teológiába, az űrmunka ismerős és unott rutinvilágából a pszicho-horror totális kárhozatába: a néző egy huszonegyedik századi filmiparos-Dante pokol-vízióját veheti szemügyre. (Persze ha bírja cérnával: a vetítésen edzett retinájú filmátvevők takarták el szemüket a leginfernálisabb pillanatokban.)

Hogy a (naivságában is komoly) téma csupán ürügy a horrorban való tobzódásra, vagy az időnként valóban már-már az elviselhetetlenségig telített horrorlátványosságok a maguk gyilkosan erőteljes módján is a témát szolgálják, ezen talán lehet vitatkozni. De mindez nem változtat a tényen: a scifi-rajongók és a pszichohorror-hívők egy újabb – hogyan is hívjuk magyarul? – cult movieval lettek gazdagabbak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/12 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1727