KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/október
KRÓNIKA
• (X) : Szmoktunovszkij ismeretlen szerepeiből Filmsorozat az Örökmozgóban
MAGYAR FILM
• Mihancsik Zsófia: Filmtörvényen kívül Beszélgetés Szabó Istvánnal és Kőhalmi Ferenccel
• Bársony Éva: A gyanakvás légköre Beszélgetés Sára Sándorral

• Földényi F. László: Hazát kereső nemzedék Heimat II.
TELEVÍZÓ
• György Péter: Az európai tévétudat EuroNews
• Várkonyi Tibor: A Didier-ügy Francia reality show
• Almási Miklós: A médiának mindig igaza van… A tévé-mítoszgyár
KÖNYV
• Kelecsényi László: A szabály és a kivétel Henri-Pierre Roché: Jules és Jim

• Janisch Attila: Psycho Az én mozim
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Görbülő tér a zseni körül Van Gogh
• Kéri László: Mindez nekünk már csak mozi marad? Sztálingrád
• Kozma György: Henrik galambjai Árnyékszázad
• Bakács Tibor Settenkedő: Hollywoodi fosszília Jurassic Park
• Barotányi Zoltán: Nuncsakus húszéveseké a világ Az utolsó akcióhős
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Összeomlás
• Glauziusz Tamás: A zongorakísérő
• Barotányi Zoltán: Red Rock West
• Gelencsér Gábor: Az emberi szív térképe
• Mockler János: Bűnben égve
• Sneé Péter: Haláli fegyver
• Tamás Amaryllis: A szerelem hullámhosszán

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Maradok!

Vajda Judit

 

„Hogy áll a szerelemmel?” – szegezi a kérdést egy rámenős udvarló Marie-Dónak, aki ekkor ráébred: unja már férjével a tízévnyi házasságot, a férfi rigolyáit, mániákus bicikliőrületét, és hogy neki kell kísérőautóval követnie a pedálozások során. Otthagyja hát Bertrand-t, és Antoine-nal, a nagyon is találó kérdés feltevőjével kezdene új életet – ha a levakarhatatlan férj hagyná: Bertrand-nak ugyanis jelszavává válik a címül választott mondat és ... marad. Ahelyett, hogy kiköltözne a nő lakásából, beveszi magát az egyik szobába és még egy tüdőgyulladást is összeszed, csak hogy asszonya részvétét felkeltse. De Marie-Do egyre jobban szabadulna a hazajáró lélektől. Antoine-nak, az új férfinak azonban megtetszik Bertrand viselkedése, és nem átall a pártjára állni – annál is inkább, mivel forgatókönyvíróként mindennél jobban érdeklik a váratlan fordulatok.

Bizonyára sokan emlékeznek még a francia új hullám egyik alapvető darabjára, Truffaut Jules és Jimjére. Valami ehhez hasonlót, csak kicsit viccesebbet próbált összehozni Diane Kurys is – és a párhuzamot filmje egy pontján még ellentmondást nem tűrve a szánkba is rágja. De míg a nouvelle vague-nak mindene volt az eredetiség, addig a Maradok!-ban néhány jelenet szégyentelenül elcsépelt (gondoljunk csak a ruhapróba ezerszer látott képsoraira). Ennél eredetibb, ahogy Kurys filmje számos ponton reflektál önmagára. Az eleve adja magát, hogy a forgatókönyvíró kedvese maga írjon scriptet közös történetükről, az már eredetibb, hogy a film végére a szereplők együtt írnak befejezést. De hiába ez a kis frivol játék, hiába a néhány igazán eltalált, kacagtató jelenet (a furcsa hármas együtt- és különélése sok ilyet tartogat, a burleszkszerű biciklibalesettől kezdve egészen a „hárman egy ágyban”-ig) – Sophie Marceau régen várt színésznői visszatérése elég felemásra sikerült.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/08 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1985