KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/október
KRÓNIKA
• (X) : Szmoktunovszkij ismeretlen szerepeiből Filmsorozat az Örökmozgóban
MAGYAR FILM
• Mihancsik Zsófia: Filmtörvényen kívül Beszélgetés Szabó Istvánnal és Kőhalmi Ferenccel
• Bársony Éva: A gyanakvás légköre Beszélgetés Sára Sándorral

• Földényi F. László: Hazát kereső nemzedék Heimat II.
TELEVÍZÓ
• György Péter: Az európai tévétudat EuroNews
• Várkonyi Tibor: A Didier-ügy Francia reality show
• Almási Miklós: A médiának mindig igaza van… A tévé-mítoszgyár
KÖNYV
• Kelecsényi László: A szabály és a kivétel Henri-Pierre Roché: Jules és Jim

• Janisch Attila: Psycho Az én mozim
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Görbülő tér a zseni körül Van Gogh
• Kéri László: Mindez nekünk már csak mozi marad? Sztálingrád
• Kozma György: Henrik galambjai Árnyékszázad
• Bakács Tibor Settenkedő: Hollywoodi fosszília Jurassic Park
• Barotányi Zoltán: Nuncsakus húszéveseké a világ Az utolsó akcióhős
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Összeomlás
• Glauziusz Tamás: A zongorakísérő
• Barotányi Zoltán: Red Rock West
• Gelencsér Gábor: Az emberi szív térképe
• Mockler János: Bűnben égve
• Sneé Péter: Haláli fegyver
• Tamás Amaryllis: A szerelem hullámhosszán

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kincses bolygó

Herpai Gergely

 

Úgy látszik, még a Walt Disney Pictures sem bírja már teljes mellszélességgel ontani magából a klasszikus művek unalmasabbnál unalmasabb, cukrosabbnál cukrosabb, hagyományos rajzfilmes adaptációit, azért most azt adhatták ki ukáznak a producer urak, hogy Robert Louis Stevenson híres regényén, a Kincses szigeten ugyan csavarintsanak már valahogy a filmesek. A végeredmény furcsa hibrid lett, amelynek eredményeképpen az „űrhajó” szónak hajó része egészen új értelmezést nyert, ugyanis a világűrben száguldozó gépek pontosan úgy néznek ki, mint a klasszikus vitorlások… Ha a fizika törvényeinek lábbal tiprásától eltekintek, ez az eredetinek szánt ötlet akkor is annyira abszurdnak tűnt, hogy a film végére sem tudtam megbarátkozni vele. Amúgy a hajókat leszámítva a rajzfilm teljes egészében a hagyományos klisékből táplálkozik, és kényszeresen követi az eredeti történetszálat, különbség legfeljebb néhány szereplő külsejében van – Long John Silvernek például megtudjuk, „cyber-beépítései” (!) vannak.

Több humorral, ízlésesebb sci-fi képvilággal, értelmesebben kigondolt gépekkel és érdekesebb idegen lényekkel talán nem lett volna rossz ez a Stevenson-adaptáció, de sajnos a Walt Disney cukormáznak ismét győzedelmeskednie kellett. Azok a szülők, akik már az Aladdinra, vagy a Pocahontasra is áldozatosan bevitték csemetéjüket, valószínűleg jól járnak ezzel a rajzfilmmel is, de akik a gyermekükkel együtt szeretnének szórakozni, azok kerüljék el az űrbéli kincskeresést…


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/01 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2060