KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/október
KRÓNIKA
• (X) : Szmoktunovszkij ismeretlen szerepeiből Filmsorozat az Örökmozgóban
MAGYAR FILM
• Mihancsik Zsófia: Filmtörvényen kívül Beszélgetés Szabó Istvánnal és Kőhalmi Ferenccel
• Bársony Éva: A gyanakvás légköre Beszélgetés Sára Sándorral

• Földényi F. László: Hazát kereső nemzedék Heimat II.
TELEVÍZÓ
• György Péter: Az európai tévétudat EuroNews
• Várkonyi Tibor: A Didier-ügy Francia reality show
• Almási Miklós: A médiának mindig igaza van… A tévé-mítoszgyár
KÖNYV
• Kelecsényi László: A szabály és a kivétel Henri-Pierre Roché: Jules és Jim

• Janisch Attila: Psycho Az én mozim
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Görbülő tér a zseni körül Van Gogh
• Kéri László: Mindez nekünk már csak mozi marad? Sztálingrád
• Kozma György: Henrik galambjai Árnyékszázad
• Bakács Tibor Settenkedő: Hollywoodi fosszília Jurassic Park
• Barotányi Zoltán: Nuncsakus húszéveseké a világ Az utolsó akcióhős
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Összeomlás
• Glauziusz Tamás: A zongorakísérő
• Barotányi Zoltán: Red Rock West
• Gelencsér Gábor: Az emberi szív térképe
• Mockler János: Bűnben égve
• Sneé Péter: Haláli fegyver
• Tamás Amaryllis: A szerelem hullámhosszán

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szerelem színei

Harmat György

Az egyetemista Finn házassági ajánlatot kapott, mélyrehatóan el kell gondolkodnia rajta, emellett meg akarja írni tudományos dolgozatát. Minderre gyermekkora helyszíne a legalkalmasabb. A vidéki házban tölti hát a nyarat nagyanyja, nagynénje s egyéb nőrokonok társaságában, akik Finn esküvőjére patchwork quiltet varrnak, azaz olyan takarót, mely különböző darabokból áll össze. Innen a film (eredeti) címe (Hogyan készítsünk amerikai takarót?), és innen a szerkesztésmódja is. A hölgyek ugyanis nemcsak a quilt egy-egy darabját ajánlják fel Finnek, hanem életükét is. Történeteket mesélnek önmagukról és egymásról. A szerelmi históriák kérdéseket vetnek fel. Hogyan fulladnak unalomba a lángoló érzések? Hogyan lehet kitartani a hűtlenkedő férj mellett? És így tovább...

Mire elkészül a takaró, Finn megtalálja a választ arra, kihez kösse az életét. A rendező előzékeny összefoglaló montázsa révén a néző is tudatosíthatja magában, melyik (fiatalkori) élmény melyik mesélőhöz tartozik, sőt többé-kevésbé azt is, hogy ki milyen fokú rokona a főhős leányzónak. Íme a hollywoodi művészfilm: annyi az epizódja s a (mellesleg többnyire pompás) figurája, hogy egy Altman szükségeltetne megformálásukhoz. E mű rendezőnője a legkevésbé sem Altman. Mértanilag kiszámított felépítéssel, szép fényképezéssel, komótosan a teljes érdektelenségbe süppeszti nyersanyagát. A végén pedig nem elég, hogy Finnt az egyik történetből kiröppent varjú(!) vezeti el – mulatságos szimbolizmussal – az Igazihoz, a lány szóban is elmondja a tanulságul leszűrt banális életfilozófiát. Kár. A takaró egyébként szép. A film azonban csak falvédő.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/06 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=299