KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/október
KRÓNIKA
• (X) : Szmoktunovszkij ismeretlen szerepeiből Filmsorozat az Örökmozgóban
MAGYAR FILM
• Mihancsik Zsófia: Filmtörvényen kívül Beszélgetés Szabó Istvánnal és Kőhalmi Ferenccel
• Bársony Éva: A gyanakvás légköre Beszélgetés Sára Sándorral

• Földényi F. László: Hazát kereső nemzedék Heimat II.
TELEVÍZÓ
• György Péter: Az európai tévétudat EuroNews
• Várkonyi Tibor: A Didier-ügy Francia reality show
• Almási Miklós: A médiának mindig igaza van… A tévé-mítoszgyár
KÖNYV
• Kelecsényi László: A szabály és a kivétel Henri-Pierre Roché: Jules és Jim

• Janisch Attila: Psycho Az én mozim
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Görbülő tér a zseni körül Van Gogh
• Kéri László: Mindez nekünk már csak mozi marad? Sztálingrád
• Kozma György: Henrik galambjai Árnyékszázad
• Bakács Tibor Settenkedő: Hollywoodi fosszília Jurassic Park
• Barotányi Zoltán: Nuncsakus húszéveseké a világ Az utolsó akcióhős
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Összeomlás
• Glauziusz Tamás: A zongorakísérő
• Barotányi Zoltán: Red Rock West
• Gelencsér Gábor: Az emberi szív térképe
• Mockler János: Bűnben égve
• Sneé Péter: Haláli fegyver
• Tamás Amaryllis: A szerelem hullámhosszán

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Maffia!

Békés Pál

 

Ha igaz a mostanában ritkán emlegetett német filozófus (nevezzük csak óvatosan a Nyugati tér korábbi névadójának) megállapítása, mely szerint az emberiség nevetve lép túl saját múltján, akkor a gondolat hatványozottan igaz a mozivilágban, hiszen a western pillanatok alatt teremtette meg a western-paródiát, a krimi a krimi-paródiát és így tovább a végtelenségig – ez esetben a maffiafilm paródiáig.

Jim Abrahams, a néhol Monty Python beütéssel dúsított humorú író-rendező, akinek számára a hollywoodi filmklisék saját műfaj-paródiáinak kimeríthetetlen kincsesbányái, s aki már az Airplane!-nel, a Nagyon különleges ügyosztállyal és A nagy durranással is bizonyította, hogy nincs az a vérfagylaló hülyeség, ami idegen volna tőle, ezúttal elemében volt. A filmklasszikussá érett Keresztapa óta a hollywoodi mitológiához tartozó maffia-sablonok kiváló alapanyagnak bizonyultak.

A film szüzséje (ha ugyan van neki) igen egyszerű: amikor a hanyatló hatalmú és elméjű Vincenzo Cortino átadja a keresztapai státust fiának, a hozzá méltóan enyhén degenerált Anthonynak, elszabadul a pokol, s a rendező is alig képes mederbe terelni a leszámolások folyományaként a vászonra ömlő paradicsomlevet.

A Maffia! humorát csak az képes élvezni, aki többé-kevésbé tisztában van a viszonyítási pontokkal, más szóval ismeri a Keresztapát vagy néhány más, erre a mintára készült filmet. Ennek híján helyzete reménytelen. Aki azonban jártas az alapanyagban, jól fog szórakozni a sistergő poénokon, még ha a Maffia! tipikusan azon filmek közé tartozik is, melyek a moziból kilépve szinte nyomtalanul tűnnek el az emlékezetből.

A Jim Abrahams-féle abszurdba hajló geg-humornak lehetnek hívei és ellenfelei, egyvalami azonban biztos: az író-rendező teljesítménye előtt meg kell hajolni. Ritkán kerül a vászonra száz percnél is hosszabb favicc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/11 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3871