KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/október
KRÓNIKA
• (X) : Szmoktunovszkij ismeretlen szerepeiből Filmsorozat az Örökmozgóban
MAGYAR FILM
• Mihancsik Zsófia: Filmtörvényen kívül Beszélgetés Szabó Istvánnal és Kőhalmi Ferenccel
• Bársony Éva: A gyanakvás légköre Beszélgetés Sára Sándorral

• Földényi F. László: Hazát kereső nemzedék Heimat II.
TELEVÍZÓ
• György Péter: Az európai tévétudat EuroNews
• Várkonyi Tibor: A Didier-ügy Francia reality show
• Almási Miklós: A médiának mindig igaza van… A tévé-mítoszgyár
KÖNYV
• Kelecsényi László: A szabály és a kivétel Henri-Pierre Roché: Jules és Jim

• Janisch Attila: Psycho Az én mozim
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Görbülő tér a zseni körül Van Gogh
• Kéri László: Mindez nekünk már csak mozi marad? Sztálingrád
• Kozma György: Henrik galambjai Árnyékszázad
• Bakács Tibor Settenkedő: Hollywoodi fosszília Jurassic Park
• Barotányi Zoltán: Nuncsakus húszéveseké a világ Az utolsó akcióhős
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Összeomlás
• Glauziusz Tamás: A zongorakísérő
• Barotányi Zoltán: Red Rock West
• Gelencsér Gábor: Az emberi szív térképe
• Mockler János: Bűnben égve
• Sneé Péter: Haláli fegyver
• Tamás Amaryllis: A szerelem hullámhosszán

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Cservonyec

Zalán Vince

Ma is értelem-nyitogatóan üde Altorjai Gábor 1982-ben forgatott filmje, a Cservonyec, amely egy Hamburg kikötőjében veszteglő szovjet hajó szökött matrózának kalandjait meséli el. Frissessége a fogalmazásmód „csinált” amatőrizmusából fakad: a beállítások szemszögének eltúlzott didaktikusságából, a szedett-vedett anyagú díszletek álságos pompájából, a blaszfémikus szongokból és az amatőr színészsztárok álpátoszos blazírtságából. E (nálunk is) ritka hangvételt Altorjai iróniája köti össze az értelemmel: a kibogozhatatlanul összekuszálódott mindennapok, az óramű pontossággal működő állam vagy épp a parancsuralom által kikényszerített öntudatos hazafiság görbe tükrében az egyén életének ellehetetlenülését fedezhetjük föl. A konzum-kultúra csodái és a biztonsági szervek gépei-emberei, a fegyverkereskedők és a menekültek, a lelépett matróz nyomába szegődött hajóskapitány és segítőtársai ebben a kívülállást (is) hangsúlyozandó, stílussá emelt „amatőr” kameravilágban egyaránt a kor eblematikus, kegyetlenül nevetséges, ugyanakkor eltüntethetetlennek tetszően valóságos rekvizitumaivá válnak. Annak a kornak, amely minden módon vigyáz a zsebeiben arany rubeleket, cservonyeceket rejtegető, szökött matrózra, aki jószerivel nem akar mást, csak hogy testvérével találkozhasson. Ám be kell látnia, hogy cselekedetei, ha más módon is, de éppoly korlátozottak, mint előző, hajós életében. Vissza is ballag szépen a hajóra, kegyetlen fintoraként a filmnek, még egyszer nyomatékosítva a Cservonyec által sugallt kérdést: vajon hol találnak hazára azok, akik napjainkban sem a kapitalizmusban, sem a szocializmusban nem lelik otthonukat?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/07 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5430