KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/október
KRÓNIKA
• (X) : Szmoktunovszkij ismeretlen szerepeiből Filmsorozat az Örökmozgóban
MAGYAR FILM
• Mihancsik Zsófia: Filmtörvényen kívül Beszélgetés Szabó Istvánnal és Kőhalmi Ferenccel
• Bársony Éva: A gyanakvás légköre Beszélgetés Sára Sándorral

• Földényi F. László: Hazát kereső nemzedék Heimat II.
TELEVÍZÓ
• György Péter: Az európai tévétudat EuroNews
• Várkonyi Tibor: A Didier-ügy Francia reality show
• Almási Miklós: A médiának mindig igaza van… A tévé-mítoszgyár
KÖNYV
• Kelecsényi László: A szabály és a kivétel Henri-Pierre Roché: Jules és Jim

• Janisch Attila: Psycho Az én mozim
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Görbülő tér a zseni körül Van Gogh
• Kéri László: Mindez nekünk már csak mozi marad? Sztálingrád
• Kozma György: Henrik galambjai Árnyékszázad
• Bakács Tibor Settenkedő: Hollywoodi fosszília Jurassic Park
• Barotányi Zoltán: Nuncsakus húszéveseké a világ Az utolsó akcióhős
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Összeomlás
• Glauziusz Tamás: A zongorakísérő
• Barotányi Zoltán: Red Rock West
• Gelencsér Gábor: Az emberi szív térképe
• Mockler János: Bűnben égve
• Sneé Péter: Haláli fegyver
• Tamás Amaryllis: A szerelem hullámhosszán

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nick Carter, a szuperdetektív

Babusik Ferenc

 

A kritikus ezúttal mintha kettős látással küszködne. Oldrych Lipsky, a Limonádé Joe alkotója új filmjében a krimi-comics egyik klasszikusát és a műfajt magát parodizálja. Ironikusan visszakacsint a kései szecesszió édeskés világába. Mert azóta a műfaj úri szabói kevésbé idealizált ellenhéroszokról vesznek mértéket, lásd Maigret, Miss Marple, Marlowe, avagy Columbo és Tsai.

A Nick Carter paródiának valóban elsőrangú munka – iróniája sokrétűen szellemes. Különösen emlékezetes, miképpen gúnyolja ki – látszólag szimpla fogással: a színek változtatásával – a szexus filmekben gyakori kincstári infantilizmusát, bornírt közhelyeit.

Mindez szép, mindez jó: de mintha mégiscsak Kelet-Európában élnénk és ma, s ez a tény kötelezne is valamire... – ezért hát a kritikus szemöldökráncolása. Avagy tévedünk, és krimiparódiának álcázott parabolikus szatírát látunk, az egykori cseh iskola szellemében fogant alkotást? Duplaélű iróniát: a „boldog kákánia” együgyű provinciájának, Prágának szatírájával a máról is beszél ez a film? Lehet. A fura relikviákkal teleaggatott bájlégtornász, Nick Carter a sörhabon úszó önfeledt mucsaiság ködös álmaiba hoz megoldást. Mit is kell megoldania?...

A nagys’asszony panaszkodik, mert eltűnt (felzabálták) a nagykutyáját. A rendőrség nagy korsó pilsenikben vész el – még csak nem is államhatalmi szerv, olyan kisszerű. A professzor – kulcsfigura – hülyeségekkel töltötte életét, leánya a bájlovag ágyába szeretne csak bújni, de még ez sem jön össze. Kóbor fantaszta kísérletezik repülő izével – csak épp a propellert teszi föl fordítva... A rém pedig? Debil gyermekből magát gróffá feltornászott démonász. S erre az egész groteszk iróniával megrajzolt maszkra köti fel a megoldás bajuszkötőjét bájlégtornászunk – aki mellesleg roppant idegenül jár-kel ebben a sörhabos kákániában.

Marad tehát a kritikus „kettős látása”. A megoldás ezúttal is az éles szemű néző feladata lesz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/12 42-43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8061