KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/november
KRÓNIKA
• N. N.: Odeon
• Kovács András Bálint: Christian Metz halálára
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Filmművészet, nulla év Velence
• Bikácsy Gergely: Az előretolt fényőrség Godard, a félkegyelmű
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Aranykor és utóélet A hatvanas évek mozija
• Gaál István: Gazdag pillanatok Részletek egy portréfilmből
• Ozsda Erika: A kis vakond Forgatási riport – képregény
• Kozma György: És mi van, ha mégis erkölcsromboló a mozi? Hamlet és Magenheim

• Gelencsér Gábor: Iskolamozi Beszélgetés Lányi Andrással
KÖNYV
• Kelemen Sándor: Peternák Miklós: Új képfajtákról

• Báron György: Hideg fej, hideg szív, játékos test Ismeretlen ismerősök: Atom Egoyan
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Sursum corda A túrkevei angol báró
KRITIKA
• Balassa Péter: Szépen, nyugodtan, egyszerűen Senkiföldje
• Ardai Zoltán: Kifosztott szemfényvesztők A turné
• Turcsányi Sándor: Sózzuk meg a farkát! Live Show
• Hegyi Gyula: Kínai vízum Őszi hold
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A cementkert
• Báron György: Az örömváros
• Hirsch Tibor: A cég
• Turcsányi Sándor: Gyilkos nap
• Barotányi Zoltán: Felelősségünk teljes tudatában
• Mockler János: Tina
• Tamás Amaryllis: Nyomul a 8. Dimenzió!
• Bíró Péter: Úton hazafelé
• Harmat György: Sliver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ünnepek után

Kolozsi László

Marti, dupa craciun­ – román, 2010. Rendezte: Radu Muntean. Írta: Radu Muntean, Alexandru Baciu, Răzvan Rădulescu. Kép: Tudor Lucaciu. Zene:. Szereplők: Dragoş Bucur (Cristi), Maria Popistaşu (Raluca), Victor Rebengiuc (Nucu), Mimi Brănescu (Paul). Gyártó: HBO Romania / Multimedia Est. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 99 perc

 

Helen Fischer írja le a legpontosabban a párkapcsolatok dinamikáját Miért szeretünk című könyvében: amint a közös gyermek kezd leválni, a társak egymás iránt érzett vágya egyre erőtlenebb lesz, egyre kevesebbszer kívánják egymást, kapcsolatuknak egy újabb szerelem vet vagy vethet véget. Természetesen Fischer sem tagadja, hogy van szerelem, de úgy írja le annak keletkezését, biológiai okait, hogy a szerelmet, mint mítoszt, lerombolja. Józan, mégsem keserű.

Az Ünnepek után című film is az: józan, de nem keserű. Azt taglalja, hogyan bomlik fel egy egyébként még nem is menthetetlen házasság. A film egyetlen perce sem patetikus, vagy szánakozó. Éppen azért olyan hátborzongató, mert nem szól semmi különösről, mert a jelenetek, melyeket látunk, ismerőseink, vagy a mi életünk jelenetei is lehetnének. Mintha az élet egyes fázisai változtatás nélkül kerültek volna át a filmbe. Radu Muntean filmjének öt kulcsjelenete van. Az első: egy középkorú férfi egy húszas évei végén járó lánnyal a szeretkezésük után meztelenül incselkedik. Kiderül, hogy a férfi házas, szeretője a kislánya fogorvosa. A második: a kislányhoz és az apjához váratlanul betársul az anya, amikor a fogorvoshoz mennek. (Itt derül ki, hogy a román színészek milyen tökéletes lélektani ábrázolásra képesek: az orvosnőn látszik, hogy a helyzet feszélyezi, szorong, pedig nem szakad el nála a cérna. Az anya ellenben mintha nem tudna semmiről, és nem is sejt semmit. Mindketten a tekintetükkel fejezik csak ki érzelmeiket.) A harmadik: a férfi meglátogatja karácsony előtt szeretőjét, összeakad egy rokonnal, akinek már fejtartása (nem csak hideg szavai) is azt mutatja, nehezményezi a kapcsolatot. A negyedik: a férj vallomása. Egy reggel kávéfőzés közben mond el mindent. Feszélyező jelenet, melyben az elhagyott a gyász minden stációját produkálja, az elutasítástól a dühig. (Kevés film tudja így megragadni miért és hogyan szakad el az öröknek hitt kötelék.) Az ötödik: karácsony van. A család, a szeretet ünnepe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10363