KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/november
KRÓNIKA
• N. N.: Odeon
• Kovács András Bálint: Christian Metz halálára
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Filmművészet, nulla év Velence
• Bikácsy Gergely: Az előretolt fényőrség Godard, a félkegyelmű
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Aranykor és utóélet A hatvanas évek mozija
• Gaál István: Gazdag pillanatok Részletek egy portréfilmből
• Ozsda Erika: A kis vakond Forgatási riport – képregény
• Kozma György: És mi van, ha mégis erkölcsromboló a mozi? Hamlet és Magenheim

• Gelencsér Gábor: Iskolamozi Beszélgetés Lányi Andrással
KÖNYV
• Kelemen Sándor: Peternák Miklós: Új képfajtákról

• Báron György: Hideg fej, hideg szív, játékos test Ismeretlen ismerősök: Atom Egoyan
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Sursum corda A túrkevei angol báró
KRITIKA
• Balassa Péter: Szépen, nyugodtan, egyszerűen Senkiföldje
• Ardai Zoltán: Kifosztott szemfényvesztők A turné
• Turcsányi Sándor: Sózzuk meg a farkát! Live Show
• Hegyi Gyula: Kínai vízum Őszi hold
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A cementkert
• Báron György: Az örömváros
• Hirsch Tibor: A cég
• Turcsányi Sándor: Gyilkos nap
• Barotányi Zoltán: Felelősségünk teljes tudatában
• Mockler János: Tina
• Tamás Amaryllis: Nyomul a 8. Dimenzió!
• Bíró Péter: Úton hazafelé
• Harmat György: Sliver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szökevény

Békés Pál

Szerencsére nem maradunk egyedül ezzel a megérzésünkkel, hiszen ugyanígy vélekedik róla a kórházban szinte mindenki. A rendezőről nem is beszélve. Így azután semmi sem gátol bennünket, hogy drukkoljunk neki. Szurkolunk is tiszta szívvel – igazán rászorul a szerencsétlen. Amikor életfogytigra ítélik, majd egy országúti baleset révén kiszabadul, egyszeriben megmutatkoznak igazi képességei. Ez az ember úgy menekül, rejtőzik, bújik, bujkál, lapul, lapít, sunyít, dekkol, hogy az már művészet. Holott a sors és a chicagói rendőrség szolgálati beosztása párját ritkítóan szívós kapót oszt rá. A film legjobb egyharmada akár a „Vadászjelenetek Közép-Illinois-ból” alcímet is viselhetné. Üldöző és üldözött nagy párharcának, a róka és a falka, a műnyúl és az agár, a borz és a kotorékeb halálosan harmonikus kettősének vagyunk szemtanúi. Mire Harrison Ford felgöngyölíti a szálakat, és futtában, menekültében is megfejti, hogy ki és miért gyilkolta meg feleségét, a vadász megkedveli a vadat. (Közben az üldöző alkalmanként megpróbálja szitává lőni áldozatát, ám az üldözött a belékódolt humánum okán kétszer is megmenti a kopó életét.) Mire bilincs kattan Harrison Ford csuklójára, cinkos mosoly derül a nagy párharc részeseinek barázdált arcára. Becsülik egymást, mert nem alkuvó ellenfelet ismertek meg másikban. Meg aztán férfiak volnának mindketten. Talpig. Kemények és derekasak. Vagy mi a szösz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1057