KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/november
KRÓNIKA
• N. N.: Odeon
• Kovács András Bálint: Christian Metz halálára
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Filmművészet, nulla év Velence
• Bikácsy Gergely: Az előretolt fényőrség Godard, a félkegyelmű
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Aranykor és utóélet A hatvanas évek mozija
• Gaál István: Gazdag pillanatok Részletek egy portréfilmből
• Ozsda Erika: A kis vakond Forgatási riport – képregény
• Kozma György: És mi van, ha mégis erkölcsromboló a mozi? Hamlet és Magenheim

• Gelencsér Gábor: Iskolamozi Beszélgetés Lányi Andrással
KÖNYV
• Kelemen Sándor: Peternák Miklós: Új képfajtákról

• Báron György: Hideg fej, hideg szív, játékos test Ismeretlen ismerősök: Atom Egoyan
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Sursum corda A túrkevei angol báró
KRITIKA
• Balassa Péter: Szépen, nyugodtan, egyszerűen Senkiföldje
• Ardai Zoltán: Kifosztott szemfényvesztők A turné
• Turcsányi Sándor: Sózzuk meg a farkát! Live Show
• Hegyi Gyula: Kínai vízum Őszi hold
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A cementkert
• Báron György: Az örömváros
• Hirsch Tibor: A cég
• Turcsányi Sándor: Gyilkos nap
• Barotányi Zoltán: Felelősségünk teljes tudatában
• Mockler János: Tina
• Tamás Amaryllis: Nyomul a 8. Dimenzió!
• Bíró Péter: Úton hazafelé
• Harmat György: Sliver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Pótpasi

Baski Sándor

The Extra Man – amerikai, 2010. Rendezte: Shari Springer Berman és Robert Pulcini. Írta: Jonathan Ames. Kép: Terry Stacey. Zene: Klaus Badelt. Szereplők: Kevin Kline (Harrison), Paul Dano (Louis), Katie Holmes (Mary), John C. Reilly (Gershon). Gyártó: 3 arts Entertainment / Likely Story / Wild Bunch. Forgalmazó: Cinetel. Szinkronizált. 108 perc. 

Az Apatow-vígjátékokat idézõ magyar cím ellenére a Pótpasi nem a mostanában különösen divatos bromance mûfaj egy újabb tipikus képviselõje, noha a szinopszis alapján akár az is lehetne. A történet fõszereplõje egy húszas éveiben járó, identitási problémákkal küzdõ irodalomtanár, aki New Yorkba költözik, hogy beindítsa írói karrierjét. Nem sok ideje jut azonban az alkotói munkára, mert fõbérlõje, az egykoron ünnepelt színpadi szerzõ bevezeti az elõkelõ, idõs nõknek társaságot biztosító „hivatalos kísérõk” világába.

A Pótpasi valójában sokkal inkább Jonathan Ames forgatókönyvíró filmje, mint a BermanPulcini rendezõpárosé (Sikersztori, Egy bébiszitter naplója). Ames, aki saját regényét adaptálta filmre, ugyanabból a receptbõl dolgozik, mint az HBO-n futó sorozatában. Az Író és kamuhõs, amelyben szintúgy egy ihlethiánnyal küzdõ fiatal író-alteregó a fõhõs, a film noir eszköztárával játszadozik el Coen-módra, megidézve egyúttal Wes Anderson filmjeinek keserédes hangulatát és vizuális világát. A Pótpasi hasonlóképpen reflektál a klasszikus romantikus fejlõdésregényekre, illetve konkrétan Fitzgerald munkásságára, de inkább a paródia, mintsem a dráma irányába mozdul el. A film ugyanakkor nélkülözi a harsány poénokat, humora – Anderson munkáihoz hasonlóan – excentrikus karaktereibõl fakad. A történet a mai New York-ban játszódik, a két fõszereplõ megjelenése, viselkedés mégis merõ anakronizmus: a Kevin Kline által alakított mentor egyszerre bigott arisztokrata és szabadelvû hedonista, míg Paul Dano fiatal írója egy ’20-as évekbõl itt ragadt gentleman és egy szexuálisan frusztrált geek keveréke. A szabadon csapongó, epizodikus szerkezetû történet a fináléra kissé szétesik – a kevesebb ezúttal is több lehet volna. Az Író és kamuhõshöz hasonlóan 25 perces sorozatként talán a Pótpasi is jobban mûködne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10816