KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/november
KRÓNIKA
• N. N.: Odeon
• Kovács András Bálint: Christian Metz halálára
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Filmművészet, nulla év Velence
• Bikácsy Gergely: Az előretolt fényőrség Godard, a félkegyelmű
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Aranykor és utóélet A hatvanas évek mozija
• Gaál István: Gazdag pillanatok Részletek egy portréfilmből
• Ozsda Erika: A kis vakond Forgatási riport – képregény
• Kozma György: És mi van, ha mégis erkölcsromboló a mozi? Hamlet és Magenheim

• Gelencsér Gábor: Iskolamozi Beszélgetés Lányi Andrással
KÖNYV
• Kelemen Sándor: Peternák Miklós: Új képfajtákról

• Báron György: Hideg fej, hideg szív, játékos test Ismeretlen ismerősök: Atom Egoyan
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Sursum corda A túrkevei angol báró
KRITIKA
• Balassa Péter: Szépen, nyugodtan, egyszerűen Senkiföldje
• Ardai Zoltán: Kifosztott szemfényvesztők A turné
• Turcsányi Sándor: Sózzuk meg a farkát! Live Show
• Hegyi Gyula: Kínai vízum Őszi hold
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A cementkert
• Báron György: Az örömváros
• Hirsch Tibor: A cég
• Turcsányi Sándor: Gyilkos nap
• Barotányi Zoltán: Felelősségünk teljes tudatában
• Mockler János: Tina
• Tamás Amaryllis: Nyomul a 8. Dimenzió!
• Bíró Péter: Úton hazafelé
• Harmat György: Sliver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

1492

Fáber András

„Megint egy évfordulós film!” – sóhajthatunk fel az olajnyomat-művészet sokat tapasztalt áldozataiként. Nem alaptalanul éppen, bár ezúttal többről is, másról is szó van. A tét nemcsak Amerika és a felfedezőjének kijáró örök hírnév meg dicsőség: emberi érdeklődésünk igazán a hősé, aki karakterében egy új világ – az Újkor – fia, a majdan mind jobban eluralkodó individuális embereszmény egyik korai megtestesülése. Persze felvonultatják előttünk a filmkészítők az obligát színes történelmi képeskönyv megelevenedett lapjait is (a nagyszerű Gerard Depardieu ágál a főszerepben, korhű leplekbe bújtatva), és óhatatlanul eszünkbe jut a Karinthytól ismert anekdota, amelyben az amerikai indián törzsfőnök hibátlan angolsággal így szólítja meg a partra szálló hajóst: „Kolumbusz úr?” Majd, az igenlő válasz hallatán így fordul feleségéhez: „Nos, anyjuk, akkor fel vagyunk fedezve!” Ám ebben a filmben nemcsak a szerencse a bátraké, hanem a pech is (hiszen a nagy felfedező nem azt fedezte fel, amit akart, és a film alcímében emlegetett földi paradicsom megteremtésével is kudarcot vallott) – s aggódni is kezdenénk, hogy a nagy embert elfelejti majd az utókor, ha nem tanultunk volna róla az iskolában.

Amiért mégsem kár ennyi szót vesztegetni rá, az a Kolumbusz figurájában magatartás-mintaként megjelenő mentalitás, amelynek tanulságát meg is fogalmazza a királynővel, I. (Katolikus) Izabellával folytatott egyik beszélgetésében. „Szörnyű ez a te új világod, Kolumbusz!” – mondja az uralkodónő, mire a levitézlett utazó így válaszol: „Miért, a régi olyan j6 volt?” Igaz, az ebből fakadó tanulság sem új, viszont aktuális.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/02 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1193