KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/november
KRÓNIKA
• N. N.: Odeon
• Kovács András Bálint: Christian Metz halálára
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Filmművészet, nulla év Velence
• Bikácsy Gergely: Az előretolt fényőrség Godard, a félkegyelmű
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Aranykor és utóélet A hatvanas évek mozija
• Gaál István: Gazdag pillanatok Részletek egy portréfilmből
• Ozsda Erika: A kis vakond Forgatási riport – képregény
• Kozma György: És mi van, ha mégis erkölcsromboló a mozi? Hamlet és Magenheim

• Gelencsér Gábor: Iskolamozi Beszélgetés Lányi Andrással
KÖNYV
• Kelemen Sándor: Peternák Miklós: Új képfajtákról

• Báron György: Hideg fej, hideg szív, játékos test Ismeretlen ismerősök: Atom Egoyan
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Sursum corda A túrkevei angol báró
KRITIKA
• Balassa Péter: Szépen, nyugodtan, egyszerűen Senkiföldje
• Ardai Zoltán: Kifosztott szemfényvesztők A turné
• Turcsányi Sándor: Sózzuk meg a farkát! Live Show
• Hegyi Gyula: Kínai vízum Őszi hold
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A cementkert
• Báron György: Az örömváros
• Hirsch Tibor: A cég
• Turcsányi Sándor: Gyilkos nap
• Barotányi Zoltán: Felelősségünk teljes tudatában
• Mockler János: Tina
• Tamás Amaryllis: Nyomul a 8. Dimenzió!
• Bíró Péter: Úton hazafelé
• Harmat György: Sliver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A nőkért

Vajda Judit

Die göttliche Ordnung – német, 2017. Rendezte és írta: Petra Volpe. Kép: Judith Kaufmann. Zene: Annette Focks. Szereplők: Marie Leuenberger (Nora), Maximilian Simonischek (Hans), Rachel Braunschweig (Theresa), Sibylle Brunner (Vroni). Gyártó: Zodiac Pictures. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 96 perc.

A csillagok állása folytán Svájc hivatalos nevezése a jövő évi Oscar-gála idegen nyelvű kategóriájában témájához illő közegbe érkezett. Miközben az Egyesült Államokban Harvey Weinstein után egyre több színészről és rendezőről derül ki, hogy hatalmával visszaélve szexuálisan zaklatta beosztottjait (többségében nőket), a világ országaiban dübörög a #MeToo kampány, hazánkban pedig a színházi világ visszaélési botrányaitól hangos a sajtó, ez a film tovább árnyalja a nők egyenjogúságának helyzetét.

Petra Biondina Volpe műve a ‘68 után feltámadt szabadságvágy és szexuális forradalom által teljesen elkerült, elnyomott svájci asszonyok életét egy konkrét eseten keresztül mutatja be, és karakterei elég szerethetőek lettek ahhoz, hogy a film ne essen a didaxis csapdájába. Az 1971-ben játszódó A nőkért leginkább a Good Bye Lenin!-ére emlékeztető modorban mutatja be azt a nagybetűs Történelem részévé váló kisembert, nevezetesen egy vidéki svájci háziasszonyt, aki saját közegében miniatűr forradalmat indítva akar változást elérni abban az áldatlan állapotban, hogy a nők cselédek és szexuális tárgyak, sőt félemberek, hiszen férjük engedélye nélkül még saját sorsukba sem szólhatnak bele.

Mikor Nora rájön, hogy férje beleegyezése híján nem mehet vissza még részmunkaidőben sem dolgozni, Ibsen hősnőjéhez hasonlóan öntudatra ébred, és elkezd kampányolni a faluban a közelgő országos választások kapcsán – ahol arról készülnek szavazni (a férfiak!), hogy kiterjesszék-e a nőkre is a szavazati jogot. Volpe forgatókönyve gondoskodik róla, hogy a kissé száraznak tűnő téma megfelelő drámaisággal és izgalmas történéseken keresztül bonyolódjon, s arról sem feledkezik el, hogy a szexuális forradalmát mindenkinek saját magának is meg kell vívnia. Így lesz Nora kis lépése része egy hatalmas ugrásnak, amit nézőként egyszerre szívmelengető és felemelő követni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/12 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13474